Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kötelék

, 344 olvasás, Gabalyog , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Kihűlt kávé gőzét messze kergeti
a beszivárgó reggeli szél.
Képzeletem gyommal teli mezsgyéjén
a bizakodás illan, villan a fény.

Üres az asztal, a székeken kiült párnák:
egykori kapcsolódások idült nyomai,
csak foltokban élnek tartalékai,
az idő korholva öldökli
a memória megmaradt martalékait.

Mozdulatlanul ül ölemben
magányom allegóriája,
megriadt hangokon át
távolról int felém anyámon,
apámon nyíló remény.

Tavasz rügyezik zord kerítéseken,
lángokban állnak dohos szobák,
romos szenvedélye forr
zárt ajtók kilincsén, nyíló szemhéjak
törik fel félelem bilincsét.

Rideg szék őriz csupasz asztalon játszi fényt.
Kihűlt párnáján a "hiszek egy"… remél.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Gabalyog
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 2
Kereső robot: 9
Összes: 23
Jelenlévők:
 · Kavics
 · Sutyi


Page generated in 0.0395 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz