Navigáció


RSS: összes ·




Vers: (Miért?)

, 699 olvasás, Magyari Emese , 15 hozzászólás

Sajgó lélek

Soha nem kellettek a saskarmok…
Magamat égbe kaparni? –
Ó, nem. Nem vagyok ön-zsarnok!

Földszürke homlokomon fény-nyomok,
összeforrt szemhéjam felett:
levájhatatlan könny-romok…

(Közömbös volt: káprázat és mámor,
mégis rettegésben tartott
a tüzes családi hámor!)

Nyitott lélekkel, szív-kapuk alatt
hű érzelmekért bóklásztam…
- életreményem így haladt;

de az utat álló rosszakarat
mindenekelőtt legyőzött,
s ölébe zárt, mint egy lakat.

Mit mennynek véltem, pokolnak maradt.
Kristály-csilingelő hitem,
mint bűn-lánc: nyakamba szakadt!

Szüntelen szerettem, de hallgatag…
pillanatok vonzásában,
az igazság volt ingatag.

Akkor szaladtam, mikor orv űzött.
Rettenetes büszkeséggel –
erkölcsösségem nem küzdött.

Volt, hogy alázattal menekültem;
volt, hogy hajléktalan tértem,
de mindegyre: üdvözülten…

Üdvözülten és örömmel kértem
a jóindulatú Atyát:
- fiánál jobban ne féltsen!

Se az ellenséget szülő anyát,
se az öngyűlölő apát –
csak hírt adjon… s béke gyanánt(!)

Önálló jelkép a használt kereszt.
Szent ítélet. Ős viselet.
Kereszténység. Cél. Elereszt.

Többé nem kísért a "legyél halott".
Maradok az, aki vagyok,
kit a sors magára hagyott…

Vétek. Eredet. Érdem. Kegyelem.
Élet-jogarral kezemben,
a királyság csodáját keresem.

Megjegyzés: "Ignoti sumus invicem ego et fortuna"
Nem tudom, ki vagyok, s azt sem, hogy a sors mire szánt. (Latin közmondás)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Magyari Emese
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 360
Regisztrált: 0
Kereső robot: 27
Összes: 387

Page generated in 0.2234 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz