szeretőket megszégyenítő
szenvedéllyel
szerettelek téged
(selyem-láncra vert kezekkel
viseltem el
bőr-feszítő
gyengédséged)
simogattad
babusgattad
félelem-alélt testem
s miként
parázna-közelséged
kelepcéjébe estem
önmagamtól
önmagadnak
tagadtál meg
összelopkodott
szíj-pillanatokkal korbácsoltál fel
(képzett érintéstől
képzelt érintésre –
félszeg nyögések
visszhangjait múlattad
fájdalom-nyílt pórusokból
vér-lobbanékony erekből
csak
a birtokolt
szemérem illatát
kutattad)
*
kettőnk között:
elvesztett szívdobbanás
röpke-kedves vallomás
s mint
emlék-rabjai
lélek-gyötört csendnek
álom-mélyen maradnak
öröklétre szunnyadnak
az elveszendő öröm-nyelvek
s miként
szavak helyett
- léha zűrzavarként -
megjelennek:
bősz árnyék jelek
könny-homályos szemek
titkon
egymásba marnak
az eskü-kulcsolt kezek
.
.
.
mártír-fogságba
követelt
vad vágyadnak
vadász-apró mersze
s ahogy egyre több
ajakír kenődött
álarcos meztelenségre
elérkezett
kéj világod
utolsó
zsákmány-perce