Száll a pletyka erdőn-mezőn,
Elfut völgyre, hegyre
Minden állat azt susogja,
Szerelmes a Medve!
Azt susogja, azt beszéli
Mind azt találgatja,
Ki lehet a Vén Mogorva
Szíve választottja?
Virágot szed, sóhajtozik
És dörmög magában,
Köztudott, hogy nincsen másik
Medve e határban!
Száll a szarka, róka bújik,
Figyelik őkelmét,
Előbb-uóbb elárulja,
Szíve nagy szerelmét!
Szarka repül, róka rohan
Tudja meg mindenki,
A vén bolond Sün Anyónak
Ment virágot szedni!
Özvegy Sünnét faggatja a
Sok kíváncsi állat,
Hogy szövődtek e két lélek
Közt szerelmi szálak?
Nagyot néz most Özvegy Sünné,
Rákacag a népre,
Szarka-róka pletykájától
Miért mentek lépre?
Azért szedte, azért hozta
Hozzám a kis csokrát,
Nagy bajára, ha ráérek,
Főzzek neki mentát!
Az a baja, azért dörmög,
És sóhajt magában,
Elcsapta a gyomrát a nagy
Mohó zabálásban.