Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csoda

, 391 olvasás, Fehér Csaba , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Láttam már mindent, mit ember láthatott:
Sáros Földgolyónak sok-sok hajnalát,
Éljenző arénát, s gladiátort halni,
Három rézgarasért kolduló anyát,
Csillagászt az égen üstököst kutatni,
Tépett, ócska tollal verset író költőt,
Láttam a szivárvány tetején a létrát,
És megéltem közben számos emberöltőt.

Hallottam a reggel lusta ásítását,
Szemlehunyva vártam pattanó rügyekre,
Kagylóhéjban dúlt a messze ringó tenger,
Mezítlábas nyarat zártam száz üvegbe,
Morajlott az ég, szikrát sziszegett a felhő,
Gondokkal rakottan csikordult a sín,
Hallottam egy álmot végtelenbe szállni,
Fájdalommal arcán kacagott a kín.

Érzem most a tavaszt: gesztenyefák nyílnak,
És nem engedett el a gravitáció,
Fel, a hegytetőig százhuszonöt lépés,
Galagonya, som és tizenhárom stáció.
Lásd, egy új nap kelt. Mint a párhuzamosok,
Végtelenbe tart, ilyen nem volt még soha.
Keresd, mert ott rejlik. Nem leled? Kutasd csak!
Nem máshol, benned van, nézd, a Csoda.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Fehér Csaba
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 3
Kereső robot: 10
Összes: 24
Jelenlévők:
 · imreolaah
 · Öreg
 · Pancelostatu


Page generated in 0.0362 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz