Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Gondolat…

, 329 olvasás, walist , 4 hozzászólás

Szerelem

Mint távoli hegynek a kék áradat,
úgy zúdulnak reám e cizellált szavak.
Zarándokként feldúltam csendes-szíved katedrálisát,
hogy titkaim csillagködként érkezhessenek te hozzád.
Immár itt vagyok a világ peremén,
alattam föld, fölöttem fény és remény.
Messzebbről jöttem, mint kékellő hegyek,
térben testet öltve, hogy örökre hű társad én legyek!
Időm fonalát Tiedbe fonhatom, úgy fogom kezed,
S bár tudom, dalolnak mások, de én vezetlek tégedet… 

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: walist
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 0
Kereső robot: 15
Összes: 36

Page generated in 0.0259 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz