Nem a szél zörgeti huzatos ablakod,
én csak, ki sürgetve várja a holnapot.
Nem madár énekel lombtalan ágakon,
én csak, ki siratom mézízű bánatom.
Nem angyal kopogtat ajtódon háromszor,
én csak, ki kulcsaim hagytam a vánkoson.
Nem félek, amikor felnézel álmodón,
én csak szép, áttetsző felhővé változom.