Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Táltos

, 277 olvasás, dvihallyne , 2 hozzászólás

Gondolat

Rákóczi fejedelem
Igazi táltoson járt,
Táltosnak is nevezték
A gyönyörű szép lovát.

Szénfekete színű, a
Bal lábán fehér jellel.
Cukron, búzán élt mindig,
Ápolták szeretettel.

Fejedelem szavát ő
Azonnal megértette,
Jó tanácsaival is
Oly sokszor segítette.

Javasolta: fordítva
Tegyék a patkót rája,
Mert az ellenség akkor
Nem akadhat nyomára.

Ha veszedelmet érzett,
Rögtön nyerített, kapált,
Fejedelemmel hátán
Felhők közé is felszállt.

Mikor támadt a labanc
A lábával jelezte,
Hány ezrednyi katona
Tör kurucok vesztére.

Egy vesztes csata után,
A labanc üldözni kezdte,
Jó táltos a gazdáját
Egy rejtekhelyre vitte.

Maga pedig lefeküdt
A döglött lovak közé,
Fejét mellette lévő
Ló nyaka alá rejté.

Mikor a labancok már
Jó messzire járhattak,
Táltos és lovasa a
Csapat után vágtattak.

Megjegyzés: *Lengyel Dénes írása alapján

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: dvihallyne
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 8
Kereső robot: 11
Összes: 36
Jelenlévők:
 · Divima
 · gszabo
 · Kavics
 · kerzeszpenczu
 · Kovács Sándor
 · Magyar Anita
 · Sutyi
 · Szucsj


Page generated in 0.0273 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz