Néha megfeledkezem az okról,
amiért is jelenleg még vagyok…
Ez a sárgolyó még lábam alatt gurul -
és kísérget valaki a Szíriuszról.
Néha megfeledkezem az okról…
Néha a könnyeimet nyelem,
pedig nekem minden oly "egyszerű"…
A gondjaimról sosem beszélhetek,
a hallgatás egyetlen fegyverem.
Néha a könnyeimet nyelem…
Néha megbillenek magamban,
és akkor kitör mindenkin a félsz.
Megoldásokra várok álmaimban,
- s ideghálók pusztulnak el agyamban.
Néha megbillenek magamban…
Néha megkísért a görcs-oldó halál,
lelkembe suttogja a végtelen csendet…
Álmos vágyaimban visszhangra talál,
miközben létem a semmire rezonál.
Néha megkísért a görcs-oldó halál…
Néha magamban is kételkedem,
mások szemében látom kínjaim…
A fákról lehulló őszi levelekben
érzem magasba szánt, eltűnő életem.
Néha magamban is kételkedem…