Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Akár a fák

, 290 olvasás, bcermidoff , 5 hozzászólás

Hit és vallás

Ma parancsoló a hallgatás.
A pillantásom fáj.
Lúdbőrzik belém szemlesütve,
léha tükör a táj.

Barna vagyok és földnehéz,
de sassá nemesedem.
S a csönddé növő némaság
trónol egyenesen.

Ma komolyság jár a pusztákon
és ellentmondást nem tűr
a bordó szüretet kolduló
betölthetetlen űr.

Oly sokáig vártam felfeszülve
a rezzenetlen égre,
hogy érett gyümölcsként aláhulljak
s kezedhez illjek végre.

Most irdatlan sajtók nyílnak.
S én meghajtom szép fejem.
Hadd legyek méltó zsengéd
felszentelt préseden.


Elvegyülve és kiválva újra
egy égi visszhang bennem ezt fújja:
csak a fénynek nyílj meg, mint a virág
s szótlanul szeress, akár a fák!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hit és vallás
· Kategória: Vers
· Írta: bcermidoff
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 32

Page generated in 0.0461 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz