Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Néma

, 298 olvasás, kyklopsz , 2 hozzászólás

Gondolat

1

Pacsirta írta sírva
ma papírra:
hagyj magamra…
s levélpaplanját
magára húzta.
Elnémult a múlt
és a jelenem is léha.
Csilingelő ingerből lett
dallamok helyett héják
keringve sírnak. Némák.

2

Nem lelve helyüket
nevüket tagadva
öklelnek pár darabra
felbőszült bikák,
mialatt a karikát
tépik vérig orrukból
üvöltve le a sárba
a reményt is végleg
magukkal rántva.
Majd elnémulnak
gyilokra várva.

3

Elköltözöm.
Elnémított jövőm
örökre ökölbe szorítva
borít ma vonyítva
gödörből vödörbe
minden rám szórt átkot.
Lelkem szebbre vágyott

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: kyklopsz
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 29
Regisztrált: 0
Kereső robot: 15
Összes: 44

Page generated in 0.0407 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz