Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tolldíszben

, 351 olvasás, halota , 1 hozzászólás

Természet

Nem tudod milyen,
mikor a Nap ül a fák hegyén,
(s nem akna villan, a lobkoronák fölött),
vagy ontja melegét a vadvirágos rét,
(s nem terem benne parlagfű),
s ősi hévvel gyűrűzik rád a nyár,
(és nem kell a zavaros tó vizében keresned
a felüdülést). Honnan is tudnád milyen érzés
a lankákon heverő puha árnyakat figyelni,
(a tarra vágott hegyoldal helyett),
nem tudod milyen a ködben fürdő völgy,
(ami fölött nem épül betonlábakon álló híd,)
vagy amikor halkan siklik veled
a csónak, (s a folyó túloldalán nem
éktelenkedik egy szemétkupac),
de tudod milyen
a tél fagyos leheletétől félni,
a néma csöndben
(mert nincs hová menned,
hiszen házad már régen nem a tiéd).

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: halota
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 30
Regisztrált: 2
Kereső robot: 11
Összes: 43
Jelenlévők:
 · Daku István
 · PiaNista


Page generated in 0.0465 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz