Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Karma

, 591 olvasás, P.Palffy_Julianna , 14 hozzászólás

Szerelem

meredek úton
nyögött kerék
nyomán,
baktató sorsunk
hol szivárványba
lép,
hol sárban
tapod,
hittem valamikor,
hogy
szürke való alá
bújt színeimet
te majd
kitakarod;

csokorba hervadt
álmok
bimbóin szárad
a könny,
kristálya kínoz
engem
csók helyett,
megváltó fohász
akadt el ajkadon,
s bennem is
minden ima
megrekedt;

(– Szeretsz?
– Szeretlek.)


konokul hallgatok,
hiányod
izzó lávájában
apró cseppekre
olvadok,
látomás kísért,
éjjelenként
igéz a képzelet,
te ma is
édes átokként
fájsz,
s bőrömön
égő heg
a bélyeged.

Megjegyzés: 2008-ban írt (fiók)vers alapján

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: P.Palffy_Julianna
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 313
Regisztrált: 2
Kereső robot: 31
Összes: 346
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.2088 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz