Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Bársonyos érintés

, 323 olvasás, dvihallyne , 0 hozzászólás

Szerelem

Úgy szeretem mikor lágyan hozzám érsz,
simogat a puha, bársonyos kezed,
szemem becsukom és indulok Veled,
érzem, hogy belőlem egyre többet kérsz.

Lelkem megtelik szerelem vágyával,
szívem boldogságtól hevesen dobog,
az örök szerelemről álmodozok,
testem figyel minden idegszálával.

A sötét éj palástját ránk teríti,
sejtelmes homály vágyunkat hevíti,
de előbukkan felhők mögül a Hold.

Szemed villan parányi fénysugárban,
elbújok csendben ölelő karodban,
és számat nyújtom, hogy vágyón megcsókold.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Szonett
· Írta: dvihallyne
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 5
Kereső robot: 20
Összes: 42
Jelenlévők:
 · Bánfai Zsolt
 · Kavics
 · Öreg
 · PiaNista
 · Tiberius


Page generated in 0.045 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz