Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Akkor…

, 421 olvasás, ariel , 4 hozzászólás

Elmélkedés

Akkor…

Szólj, ha majd atomokra hullik a léted,
s szemedből kiszáradt folyó vágja fel arcodat…
Keress, mikor egyetlen hang sem rezdül benned,
- kérj, ha már nem vívod elvesztett harcodat.

Hívj, ha majd kezedből széthullnak kincseid,
s pislákoló fényük szürkeséggé dermed…
Engedd ki agyadból hazug reményeid,
- sorsodat akkor, és csak akkor keresd meg.

Nézz rám… amikor majd magamhoz ölellek,
s szememben megláthatod lelkemet…
Énekemmel hűs szellőt hozok feléd,
- s csókkal lehelem beléd szerelmemet.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: ariel
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 25
Regisztrált: 0
Kereső robot: 14
Összes: 39

Page generated in 0.057 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz