Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Karnevál

, 246 olvasás, Pandora , 8 hozzászólás

Természet

Táncba fogódzik a nappal,
csipkéi fénytől verettek,
köntöse ékkő,
ezernyi égő,
talárja küzd a hadakkal.

Hegytetején a palástja,
függönyét köd kifeszíti,
téli a szoknya
jég fedi újra,
már zúdul hólavinája.

Megborzong a csupasz bőre,
gőzölgőn gyötrik a vágyak,
szikrák keresték,
titkon a testét
napfénytől izzad a pőre.

Kibuggyant egynéhány könnycsepp,
borzas madárka szeméből,
adta a jégarc,
téli éj, mély harc,
röpte már könnyebb és könnyebb.

Kandikál már a ravaszdi,
eltűnik messze a felleg,
bár még az éjjel,
hasogat késsel,
már lassan rügyet fakaszt ki.

Földszagot érez az élet,
felpezsdül a tavasz vére
illata vár majd,
mindenen áthat,
perdül a zöld köpenyében.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Pandora
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 0
Kereső robot: 8
Összes: 16

Page generated in 0.0353 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz