Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Volt-lett

2014-02-17 15:00:00, 361 olvasás, drapery , 2 hozzászólás

vers, versek, emlékezés, megemlékezés,

Árva volt az ég,
mikor még
testetlen szavai
kilógtak szájából…
Elszökkent felette
a méltóság…
Meztelen jóság
tartotta tenyerén,
mert amit elhintett,
a világ fodrai felett
kisimult könnyedén.

Eső hajtotta oda,
hol létra foka
védtelen pupillákat
sebzett vörösre…
Ez az alaptalanul adódó
gyermeki gyász…
elszáradt kalász
hangtalan kiáltása,
mint felborult lábos
dombra vettetett
meghasonlása.

Néma volt a föld,
mikor már
elmaró savai
pokollá tikkasztották…
Elrobogott alatta
az alávalóság…
A fénytelen vadság
felforgatta fenekét,
s visszaborította,
önmagába sújtva,
éhes szájával felfelé.

Kinyomtatom