Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A második napon

, 380 olvasás, karotinbeta , 3 hozzászólás

Ezek vagyunk

A második napon lépem bevérzett,
nem akartam- könnybe lábadt szemem,-
véraláfutások nyomán a lábam kék lett,
keveset alszom, valaki itt van velem,
de nem isten ez, valami több, megfogható,
a lepedőm sarkaival játszik és ha bejön
a nővérke, megkérdi kell e még altató,
ő arra biztat kérjek. Izgalmas ez a közöny.
A fájdalmas kétség, hogy mások aggodalma
mindent felemészt. Magammal kötözködöm.
Ebéd után kijött belőlem a saláta a tarja,
képzeletbeli ütések viszketnek öklömön.
A második napon mosogatják rozsdás vérem,
fél tüdőmet kiköpöm valami csészébe.
Mosolygok, mert nem tudom, de érzem,
hogy kevés volt, és nem lehet így vége.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: karotinbeta
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 316
Regisztrált: 0
Kereső robot: 26
Összes: 342

Page generated in 0.8407 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz