Navigáció


RSS: összes ·




Vers: nem adlak

, 598 olvasás, P.Palffy_Julianna , 22 hozzászólás

Szerelem

ma
hagyom, hogy áltasson
az éjjeli álom,
s rózsaszín rétnyoszolyán,
ezernyi százszorszép ölén,
kockás inged kigombolt
valóságára vágyom;
szemed szikrájára,
mézízű szádra, az engedetlen
hajtincsre is homlokodon,
gyöngyökre a bőrömön,
verejtékkel oltanék szomjadon;

(itatósként szívj magadba
ne hulljon cseppje sem
a felizzott vágynak
a vasfogú időnek se engedd
rágni kifésült rojtjait
az elkóborolt nyárnak)


őrzöm illatod,
a rózsaszínt, a feketét is,
ölébe ülök az üres karosszéknek,
karjaid ringatnak el…
sós ízét érzem a verejtéknek,
s imaként szól a nem adlak,
soha
nem adhatlak át a feledésnek…

Megjegyzés: 2014

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: P.Palffy_Julianna
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 63
Regisztrált: 2
Kereső robot: 18
Összes: 83
Jelenlévők:
 · CthulhuCult
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.079 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz