Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: … szívdobbanás…

2014-02-14 09:00:00, 473 olvasás, Magyari Emese , 19 hozzászólás

vers, versek, sajgó, bánat, lélek, bú, búbánat, szomorúság, fájdalom,

amikor megszülettem
az égen
hó-babák nevettek

(míg a felhő-pólya
ki nem szakadt
Isten keblén
csak egy hosszú élet
reménye maradt)

… zuhantam…

és jég-karmokra
hulltam
rémisztő
simogatások alatt
féldrágakőből
türkizzé csiszolódtam

átcikázott rajtam
ezernyi
félelem-fuvallat
hangtalan
jelbeszéd volt
a szemernyi
titok-sugallat

nem kértem
se édeset
se mostohát
mégis
a "szeretlek-pongyolát"
fekete vér
itatta át

amikor
halni készültem
szívem még mindig
boldogan dobbant
csillag-sorson maradt lelkem
toroncos lángokkal lobbant
(mégse lehetett
Isten kezében rugdalózó
szent-szemérem
fehér irgalom-pelyhekben
szállingózó
angyal-lét jel)

majd hirtelen
születésnapi bosszú
piroslott az égen
kihunyt idő-csóvái alatt
emlék-pernye fodrozódott
szürke hamu-képen
– de ez már
harmincnyolcszor
fordult elő
e lávából rakott fényen

nincs több erőm
se jövőre
se még tíz esztendőre
– kő-szilárd szívvel
érjek
egyedüllét-révbe?!

Megjegyzés: 2014. feb.

Kinyomtatom