Navigáció


RSS: összes ·




Vers: … szívdobbanás…

, 443 olvasás, Magyari Emese , 19 hozzászólás

Sajgó lélek

amikor megszülettem
az égen
hó-babák nevettek

(míg a felhő-pólya
ki nem szakadt
Isten keblén
csak egy hosszú élet
reménye maradt)

… zuhantam…

és jég-karmokra
hulltam
rémisztő
simogatások alatt
féldrágakőből
türkizzé csiszolódtam

átcikázott rajtam
ezernyi
félelem-fuvallat
hangtalan
jelbeszéd volt
a szemernyi
titok-sugallat

nem kértem
se édeset
se mostohát
mégis
a "szeretlek-pongyolát"
fekete vér
itatta át

amikor
halni készültem
szívem még mindig
boldogan dobbant
csillag-sorson maradt lelkem
toroncos lángokkal lobbant
(mégse lehetett
Isten kezében rugdalózó
szent-szemérem
fehér irgalom-pelyhekben
szállingózó
angyal-lét jel)

majd hirtelen
születésnapi bosszú
piroslott az égen
kihunyt idő-csóvái alatt
emlék-pernye fodrozódott
szürke hamu-képen
– de ez már
harmincnyolcszor
fordult elő
e lávából rakott fényen

nincs több erőm
se jövőre
se még tíz esztendőre
– kő-szilárd szívvel
érjek
egyedüllét-révbe?!

Megjegyzés: 2014. feb.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Magyari Emese
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 4
Kereső robot: 22
Összes: 35
Jelenlévők:
 · aron
 · Bánfai Zsolt
 · Destiny
 · Ravain


Page generated in 0.043 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz