Navigáció


RSS: összes ·




Vers: sohase csönd

, 811 olvasás, aron , 35 hozzászólás

Gondolat

ezüstpárát sütött a fagy
ablakomra
virágnak tűnik
valahány minta
tekereg az üvegen

s mintha idegen
lenne ma a tél
rigók lármáznak odafenn
a csupaszra vált tölgyeken

roppant kék egén
kódorgó bárányait
űzi a nap
aranyvillámaitól
a bodor felleg
oldalához kap
és sebéből vízvért
ereget
idehullik
hajszálaim közé
cseppjei égnek fejemen

a fény beleszorul mellkasomba
tavaszt remél bőrömön
a reggel
s hogy a kikelettel
zaj jő és ének
sohase csönd

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: aron
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 200
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 227
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.1781 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz