Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Balaton az óriás

, 378 olvasás, dvihallyne , 2 hozzászólás

Ezerszín

Badacsony tetején
Óriás éldegélt,
Balatonnak hívták
Az utolsó "legényt".

Lányával Haláppal
Ott boldogok voltak,
Kicsi embereket
Soha nem bántottak.

Barátságban éltek
Ember és óriás.
Együtt játszadoztak,
Ami nem volt szokás.

Haláp és kis társa,
Ők egymást szerették,
De emberlány felnőtt,
Más vidékre vitték.

Bánatba belehalt
Balatonnak lány,
Síremléket épít
Neki édesapja.

Szép nagy kőre lelt, mi
Sellők oltára volt,
Megemelte, de az biz
Nehéznek bizonyult.

Egyensúlyát vesztve,
A kő betemette.
Alóla víz tört fel,
S folyt egyre felette.

Egy nap az emberek
Mikor felébredtek,
A hegy lába előtt
Tóban gyönyörködtek.

Szelíden hullámzott,
Ringatta csónakuk,
Balaton lett neve
Ő volt óriásuk.

Megjegyzés: Lipták Gábor: Az utolsó óriás c. írása alapján.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: dvihallyne
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 4
Kereső robot: 9
Összes: 27
Jelenlévők:
 · fenytores
 · léna
 · Magyar Anita
 · Öreg


Page generated in 0.0311 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz