Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Szívem jégpáncélja

, 347 olvasás, dvihallyne , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

Dermesztő, borzongató tél köszöntött
Lidércfényes éjszakában szívemre,
Sötét hófelhő borult életemre,
Felém egyre csak búbánat özönlött.

Jéggé fagyott fájdalmam már nyöszörgött.
Virág helyett zúzmara szállt lelkemre,
Mióta nem találok szerelmemre.
A tolakodó csend megöl úgy döntött.

Ámornak nyila végre reám talált,
Elűzte a csúf, fenyegető halált.
Szívem jégpáncélja olvadni látszik.

Hervad a jégvirág lelkem ablakán,
Gyönyör ölel szerelemnek tavaszán.
Boldogság Napja, ami rám sugárzik.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Szonett
· Írta: dvihallyne
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 8
Kereső robot: 17
Összes: 41
Jelenlévők:
 · arttur
 · Divima
 · hegeanna
 · Ifjabb_Tok
 · Kavics
 · Öreg
 · PiaNista
 · Writer


Page generated in 0.0535 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz