Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Néma dobbanat

2014-02-05 07:00:00, 282 olvasás, Rawelli, 2 hozzászólás

Lépcsőházban patakzik a csend,
tüdőm tengelyén valami fáj.
Ajkadba leheltem a szerelmet,
bazalt a világ.

Ónosan csosszan az eső,
takaróm langy hidegben bú.
Véres arcod lenyaltam,
ez idegen út…

Éjszaka felnyögött a padló,
s kutyafejem szűkölt vele.
Lágy pihegésed emlékén,
terek űrt költenek.

Szürke szoknyás asszonyként
sussanó hajnal-elő,
roppant íjként megfeszített
násztáncot ad elő.

Falsul zengő hegedűként
egyre csak vonakodok,
de végül mosolyodért
majd mindent odadobok.

Szerelem

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Rawelli
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 6
Kereső robot: 19
Összes: 44
Jelenlévők:
 · boszorka
 · Destiny
 · Kovács Sándor
 · PiaNista
 · taxus_baccata
 · Tiberius


Page generated in 0.0634 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz