Navigáció


RSS: összes ·




Kritika: RohadtAlma: Antihérosz vers

, 987 olvasás, secondEduard , 5 hozzászólás

Kritika

Látom, egyedül vagy, és menekülsz.
Nem maradsz, nem harcolsz, csak várod őt.
Várod a benned fogant képzetet, ideát,
egy hőst, ki megold minden problémát.
Nem csak te várod őt, bár hiába,
Szupermen halott, hiába kiáltasz.

Individuális sopánkodók,
Paradox bárányok, ti szenvedők.
Abszurd nyáj ez, de még így is vezethetőek,
Láthatatlan alak előtt dőlnek.
S nézd, hol a megvilágosult vezér?
Már régen lecsapták az ő fejét.

Egy, ki megoldásra törekedett;
nem állt ki ő mellette senki sem.
Közösek voltak a gondok, és te őt vártad;
Nem segítettél, hagytad magára.
Konklúzió, mely talán vitát szít;
Szupermen halott, demokrácia nincs.


Versed érdekes gondolatokat ébresztett bennem, ezért rövid tartalmi elemzése után részletesebben is kitérek mindarra, amit egy ilyen vers kapcsán el lehet mondani. Nyilván írhattam volna sokkal többet, de így is nagy általánosságokat fogalmaztam meg, amelyek azonban szorosan illenek a versed elemzéséhez, és úgy vélem, talán sokaknak hasznos és fontos gondolatokat közölhetek.

A mű címe Antihérosz vers, azaz valamiféle antihős. Úgy veszem ezt, hogy egy olyan verset olvashatunk, ami nem egy hősről szól, hanem egy "nagyon nem hősről", tehát egy hétköznapi, átlagos emberről. Az első versszakban ezt le is írod nekünk azzal, hogy a hős, akit a gondolataidban elképzeltél, nem jön el, hiába is várod. A szupermenek halottak, azaz nem léteznek, így számomra az idevonatkozó soraid azt jelentik, hogy felesleges is egyszerű emberként harcolnunk, küzdenünk a várva várt nagy Ő szerelmének az elnyeréséért, azaz a boldogságért. Számomra tényleg ezt jelentette az első versszak!

A második versszakban már a szocializálódott tömeget és ezen belül ez egyént, mint individuumot célzod meg. A küzdelmet feladókat kritizálod, individuális sopánkodóknak és paradox bárányoknak nevezed őket. Magukat az embereket, azaz a társadalmat abszurd nyájnak hívod, és megállapítod, hogy a nyáj terelhető. Tény, hogy a "vezethetőek" szót használod, de a párhuzamba állítás, a célzás így is teljesen érthető. Ennek a versszaknak a második része számomra nem egészen világos, és a harmadik versszakot olvasva, visszamenőleg sem tudom értelmezni. Szupermenről, mint sokak által várt hősről volt szó, itt a második versszakban pedig valamilyen népvezérre utalást érzek, főleg mert a versszak eleve társadalomkritikának indul, mint írtam is, ez jól látszik a paradox bárányokból és az abszurd nyájból. A nyáj azonban egy megvilágosult vezérre vár, akinek - ha átvitt értelemben is, de - lecsapták a fejét. Kire gondolsz? Horthyra, Rákosira, Antall Józsefre, vagy Kossuthra? A "szupermenre várakozás" után nem tudom eldönteni, milyen felvilágosult népvezérről lehet szó? Arról nem beszélve, hogy az első versszakban említett amerikai filmhős után a társadalom indivuduumainak szociológiai ábrázolásával (sopánkodók, bárányok, nyáj, láthatatlan alak előtt dőlnek) akaratlanul is áttértél a politikára, mivel szociológia és szociális helyzetelemzés nem létezhet politika nélkül, és a politikának sincs értelme a társadalom létezése és annak tanulmányozása, azaz a szociológia nélkül.

A harmadik versszak a továbbra is rejtélyes "egy"-ről szól, aki "megoldásra törekedett". A többes számot kifejező "nem állt ki mellette senki sem" továbbviszi a tömegekre utalást. Abszolút semmit nem érzek itt abból, hogy (hazánkban) a fiatal lányok egy szupermenszerű férfira vágynának, aki eddig az első versszakban nem volt, most meg már azért nincs, mert a közös (társadalmi) gondok mellett a magyar lányok, asszonyok tömege nem állt ki a szupermen-ideál mellett, amelynek (mint férfi típusnak) a szimbolizálására te itt egyetlen (továbbra is rejtélyes) "megvilágosult vezért" mutatsz be nekünk a versedben. A mű végén, egyes szám második személyben, általános jelleggel fordulsz az olvasóhoz, és közlöd, hogy "nem segítettél, hagytad magára", azaz mi olvasók, mint a társadalom tagjai, érezzük azt, hogy nem támogattunk valakit, nem álltunk valaki mellé. Olyan valaki mellé, akinek a személyéről, létéről még csak találgatni sem tudok. Levonod mindennek a tanulságát, a konklúziót, és hozod a végkövetkeztetést: "szupermen halott, demokrácia nincs". Ennél egyértelműbb nem is lehetne, hogy elvileg a mai (vagy valamikori) társadalmi politikai helyzetre akarsz ezzel utalni. Igaz, még csak földrajzi meghatározást sem találunk a versben, így meglehet, hogy az 1936-os spanyolországi politikai helyzetet óhajtottad felvázolni. Ennek azonban ellentmond az, hogy a konklúziód "talán vitát szít". Ha vita nem is lesz, de a "demokrácia" szóval egyértelműen elhatároltad magad a filmhősöktől, az antihéroszoktól, a mindennapok szürke emberétől, és bizony, a politikai témájú versek mezejére léptél. Mindezzel semmi baj nem lenne, ha a verset nem a tinilányok bálványának beillő szupermen "bemutatásával" kezdted volna. Az utolsó versszakból kiderül, hogy valószínűleg a szuperment, mint főnevet és mint szimbólumot is nem az amerikai repülő filmhősről mintáztad, hanem valamiféle szuper népvezért vagy minimum politikai vezetőt képzelsz és képzeltetsz el velünk. Véleményem szerint maga a szupermen szó rettentően, sőt, elrettentően szerencsétlen választás. Nem hiszem, hogy egy demokráciában bármilyen vezetőnek, a népnek utat mutató szónoknak, politikusnak előnyt jelent az, ha tud repülni, és hidakat arrébb pakolni, és úgy néz ki, mint Superman. Pláne, hogy a szót, mondat közben is, végig nagybetűvel írtad. Egyébként egy jó politikusnak még csak olimpiai bajnoknak sem kell lennie. A szerencsétlen főnév választáson kívül, elgondolkodtató az is, hogy maga a szupermen (superman) angol szó mit jelent. Az angol-magyar szótárban három jelentését találtam a szónak: szupermen, felsőbbrendű ember, übermensch. Így szerepel az angol-magyar szótárban.

Versed tartalmának és mondanivalójának az elemzését azzal zárom, hogy jobbnak látom nem találgatni, ki is az általad megálmodott vagy egyszer már "lefejezett" szupermen. Inkább, ahogy jeleztem, néhány általánosságról szólok még verseddel és a hasonló formájú versekkel kapcsolatban.

Sok intelligens ember úgy tartja, hogy a tévénézés mérgező, és hogy például a tehetségkutató műsorok ne érnek semmit, csak a köznép butítására, figyelemelterelésére szolgálnak. Nos, én gyakran nézem a tehetségkutató műsorokat, és soha nem értettem, hogy tanárok, orvosok, jogászok és más értelmes, (elvileg) kiemelten magas intelligenciával rendelkező emberek miért nem veszik észre, hogy abszolút nincs hallásuk és/vagy hangjuk? Pontosabban szólva, lehet valakinek 148-as az IQ szintje, azonban ha nincs hallása, akkor épp ezért nem veszi észre, hogy nincs hallása, sőt minél inkább botfülű, annál jobban nem érzékeli a dallamok dallamosságát. Nemrégiben egy énektanárnő szerepelt egy ilyen műsorban, de a rossz és csúnya hangja miatt (is) annyira hamis volt, hogy valami szörnyű. El sem tudom képzelni, hogyan kaphatott diplomát. Egyébként, ha egy énekelni vágyó ember kellően intelligens, akkor megkérdezheti a népdalkörbe járó szomszédját, vagy bárkit, aki kicsit is tud énekelni, és ha kapott egy kedves és segítő kritikát, már nem biztos, hogy a néptömegeket akarja majd kínozni a hangjával.

Persze, itt most nem az énekesi pályáról és a sztárságra törekvésről van szó, hanem az amatőr művészetről, azon belül is a versekről. Nevezetesen a te verseidről. Elolvastam mindet, amit eddig beküldtél. Kezdőnek jók, de van még hova fejlődnöd. Hála Istennek egy versből, még ha nem is tökéletes, még ha egy kicsit sem szép, azért többnyire meg lehet állapítani, hogy a szerzője úgy nagyjából milyen szinten ismeri a saját anyanyelvét, mennyire művelt, mennyire van tisztában az irodalmi-költészeti fogalmakkal és a verstani szabályokkal, valamint látható az is, ezeket a gyakorlatban mennyire tudja alkalmazni.

Meggyőződésem, hogy az ország lakosságának jóval több, mint a fele nem használja a mindennapok során ezeket a (versedben leírt) szavakat: antihérosz, idea, individuális, paradox, abszurd, konklúzió. Megkockáztatom, nem is érti. Ne tűnjön úgy, hogy az idegen szavak használatába kötök bele, mert nem így van. Sőt, mint nyelvtanár, bölcsész, több éves AMF-tagsággal a hátam mögött talán értem e szavakat, de nem szeretem őket, egy versben látva pedig különösen nem. Persze ez is attól függ, milyen versben. E szavak felsorolása nekem csak azt súgja, hogy aki ezekkel így "dobálózik", az nyilván nem a Mátészalka és Nyírbátor közti valamelyik Vajda-bokor, Rózsa-bokor, Róka-bokor és egyéb bokor elnevezésű tanyavilágból jött a nyolc általánosával, következésképpen az átlagosnál (sőt még nálam is) műveltebb, intelligensebb, már csak azért is, mert több nyelvet ismerve én például nem gyakran használok idegen eredetű szavakat, csak ha muszáj. Ha nincs magyar megfelelője, vagy ha szakmai terminusokról (szakszavakról) van szó. Ismétlem, e szavak, és a szövegkörnyezet, azaz maga a vers szövegének a megfogalmazása, ahova beillesztetted őket, nekem azt sugallják, hogy egy teljesen értelmes, intelligens, széles látókörű ember vagy. Tehát nem is a vers tartalmával van bajom, és nem az idegen szavakkal. Ezek inkább a már említett pozitív tulajdonságaidat hivatottak kiemelni.

Amivel bajom van, ami nem tetszik, az a forma, a szerkezet. A külsőségek. Mert a belső, a mondanivaló lehet szép, jó, (bár e versben kissé érthetetlen), csakhogy itt nem egy csúnya, ronda kinézetű Zámbó Jimmyről beszélünk, akinek lehetett volna hét sárkány feje is, akkor is sírtunk volna a hangjától. Nála a hang, a dal volt a tehetség, az, amit adott nekünk, az, amit sokan és méltán értékelünk ma is, (még ha sokan "divatból" nem ismerik el a tehetségét, akkor is), tehát "külsőleg" is jól énekelt, és a dalaiban benne volt az a bizonyos belső szépség. Egyszóval, Jimmy nem volt zsírhülye, hogy szépségversenyre menjen. Az ő dalaival összehasonlítva műveidet, van a verseidben kifejező tartalom, mondanivaló, belső szépség, ám hol a tiszta hang, hol van az első ránézésre megütköztető szépség, hol van a művészihez közelítő külső versforma, versszerkezet? Akkor is megkérdezném ezt, ha nem a Megasztár, a Csillag születik önjelöltjeivel és Zámbó Jimmyvel hasonlítgatnálak össze.

Kérdezem, ha valaki okos, értelmes, művelt, (kultivált,) intelligens, jól ír, jól fogalmaz, szépet és hasznosat mond, vagy akar mondani, akkor miért teszi ezt úgy, mint ahogyan ezt bárki más is tudná? Vitatkozhatnánk órákat, napokat arról, hogy az amatőr művészek mennyire művészek, vagy épp mennyire amatőrök? Egy azonban biztos: a valódi művészet áll előttünk példának, legalábbis az kellene, hogy álljon. Tehát arra kell törekednünk, hogy Arany János, József Attila, Weöres Sándor, Paul Verlaine, Victor Hugo, Dosztojevszkij nyomdokaiba lépjünk, azaz afelé, abba az irányba. Írhatunk persze a kubisták vagy a dadaisták stílusában, mint amatőr költők, ez is lehet egy szép és nemes (irodalmi) cél. Ám az, hogy a szép gondolatokat olyan versformába írjuk, ami éppen formája, hangzása folytán nemhogy nem lesz szép, hanem csúnya lesz, ez nekem se nem nemes cél, se nem művészet. Nagyon szigorú vagyok, és bár amit te csinálsz, az valóban amatőr művészet, és itt a helyed köztünk, de verseid formáját, hangzását tekintve nem értem sem a motivációt, sem a célt.

Ez a vers látszólag szabályos, tehát klasszikus, tradicionális vers, három versszakban megírva, mindegyik versszak hat sorból áll. Azért elég nagy mázli kell ahhoz, olyan lottó ötös találat szintű, hogy ha valaki nem tud számolni, és totál fogalma nincs semmiről, akkor a hat sort így véletlenszerűen hozza három strófán keresztül, tehát arra kell gondolnom, hogy ez mégiscsak tudatos volt. Direkt hatsoros versszakokat írtál! Namármost, ha hatig el tudtál számolni, akkor nem értem, miért nem azonos számúak a szótagok a sorokban, és miért nincs ritmusa a versnek? Oké, ez egy szabadvers, és ezért van a sok tíz szótagos sor mellett más szótagszámú is. Ezzel idáig még mindig nincs nagyobb baj. A baj a rímeknél kezdődik. Bár az én fülemnek csak a tiszta rím a rím, azért még felismerem az asszonáncokat, azaz azokat a szótagokat, amelyekben a magánhangzók azonosak, a mássalhangzók már nem. Sőt, felismerem a számomra disszonáns hangzást is, azt, amikor valaki rímeltetni akar, de nem sikerül, és így belefájdul a fülem, a fejem, de belefájdul az agyam is, persze bánatomban. Arra gondolok, hogy miért kell rosszul írni azt, amit jól is lehetne? Egy szép szabadvers lehet rímek nélküli is, de azt megint kizártnak tartom, hogy eszed ágában sem volt rímeket tenni a versbe, és ezek az asszonáncok, "disszonáncok" csak véletlenül kerültek bele, mert te így beszélsz, így gondolkodsz, ilyen fél- és hamis rímekben, mint ezek például:

ideát - problémát
hiába -kiáltasz
szenvedők - vezethetőek
vezér - fejét
vártad - magára
szít - nincs

A 18 soros versből összesen 12 sor "rímelő" szavait írtam itt ki, ám szerintem ilyen véletlenek nincsenek, hogy bár a rímek, mint asszonánchoz hasonlító rímek borzalmasak, de a magánhangzók mégis teljesen vagy majdnem egybecsengenek. Mutatom a fentebb idézett rímpárok magánhangzóit:

e-á / é-á
i-á-a / i-á-a
e-e-ő / e-e-ő-e (!) {Itt pl. egy mgh-val több van!)
e-é / e-é
á-a / á-a
í - / - i

Hát senki nem mondja nekem, hogy ez nem szándékosan van így! Ugyanakkor az ezekhez a magánhangzókhoz tartózó szótagokban a mássalhangzók rímpáronként teljesen különböznek, zöngésségükben, hosszúságukban, képzési helyükben, és egyebekben, sőt, van, ahol a hívórímben (a kezdő rím-szótagban) egyáltalán nincs is szótagvégi mássalhangzó, míg a válaszrímben van, vagy éppen fordítva. Azért, akármennyire szuperintelligensnek tűnsz is a versedben használt idegen szavak alapján, bemutatom, mi a jó rím, és mi a rossz rím, főleg a mássalhangzókra tekintettel.

macska-csacska: ez jó!
macska- akart: ez iszonyú rossz!

Azért rossz, mert eleve a szótagok tartama, időmértéke nem egyezik, így, amikor hallgatjuk, valami disszonáns, fals, hamis "összecsengést" hallunk. Gondolom, ez érthető, de szótagolva bemutatom, hogy mennyire nem egyeznek.

macs-ka, a-kart (morákban, azaz időmértékesen így: macsk-a, ak-rt)

Látható, hogy a (K)A és a KART kicsit sem egyezik, az egyik pont a duplája (sőt, több) hosszúságban a másiknak. Ha időmértékben nézem, azaz verslábazom, akkor ez fog kijönni:

macska: _ U
csacska: _ U
akart: U _

Teljesen egyértelmű, hogy a _ U az nem azonos a U _ -val, azaz a tá-ti az bizony nem ti-tá! Vannak még hasonló borzalmak, ha nem is éppen most a te versedben, bár ott is akadnak, de úgy általában a kedves amatőrök szoktak ilyen erősen fület bántó, sőt az én fülemet szétszakító, letépő, összezúzó (szívemnek és az agyamnak is) fájdalmas rímeket hozni. Mint például:

hamarjában - fáradt
sír - itt
korzó - dolog
amatőr - pedikűrt

Hát hiába, a tehetségkutató versenyeken is elmondják milliószor, hogy nem elég a tehetség, a hallás, az énekhang, kell az énekléshez egy kevéske tudás is. Én azért továbbra is furcsállom, hogy ha valakinek van egy picike vershallása, akkor okos, értelmes ember lévén, miért nem veszi észre azt, hogy a "vártad - magára" és a "szít - nincs" párok nem rímpárok, mi több, közük nincs a rímhez, a jóhangzáshoz.

Mint mondtam, a szabadversekben a jól megválasztott és leírt tartalom és/vagy a metaforák (szóképek, költői képek) mellett nem fontos rímelni, ha a szöveg eleve már a szépségével, átütő és hatásos mondanivalójával megragadja az olvasót. Ha azonban mégis rímeket használunk, azokat úgy tegyük, hogy ne legyenek feltűnőek, ne azokra figyeljünk, és nem bántsák a fülünket. A kérdésem így továbbra is az, hogy vajon mit akartál elérni, milyen hatást akartál kelteni a versedbe beletett borzasztóan hamis, rossz rímekkel? Megjegyzem, a fentiekben már bizonyítottam, hogy nem lehet véletlen, hogy a magánhangzók ennyire összecsengenek, következésképpen a versben szándékosan vannak rímek, amelyek akarva vagy akaratlanul, de rosszak. Hozzáteszem azt is, ha más szerkesztésben írtad volna le, azaz nem a sorok végén látnánk a szemet-fület bántó hamisságokat, akkor sem lenne túl jó ez a vers, és szabadversként sem értékelném jóra. Megmutatom, miért.


Látom, egyedül vagy,
és menekülsz. Nem maradsz,
nem harcolsz, csak várod őt.
Várod a benned fogant
képzetet, ideát, egy hőst,
ki megold minden problémát.
Nem csak te várod őt,
bár hiába, Szupermen halott,
hiába kiáltasz.

Nem is akarom eldönteni, hogy ebben a szerkesztésben jobb lett-e a versed. Inkább mutatok egy másikat.

Látom, egyedül vagy, és menekülsz. Nem maradsz, nem harcolsz, csak várod őt. Várod a benned fogant képzetet, ideát, egy hőst, ki megold minden problémát. Nem csak te várod őt, bár hiába, Szupermen halott, hiába kiáltasz.

Mutatok még valamit, az utolsó versszakodat, csak úgy elgondolkodásra azon, amiket eddig felvázoltam.

Egy, ki megoldásra törekedett; nem állt ki ő mellette senki sem. Közösek voltak a gondok, és te őt vártad; Nem segítettél, hagytad magára. Konklúzió, mely talán vitát szít; Szupermen halott, demokrácia nincs.

Vesd össze ezzel:

A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. Alig hallottam, sorsomba merülten, hogy fecseg a felszin, hallgat a mély. Mintha szivemből folyt volna tova, zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.

"Idegen szóval" élve, mondanám, hogy "no comment!", de inkább azt mondom, hogy a vers tartalmát, szóhasználatát, érthetőségét és formáját is figyelembe véve a művedet meglehetősen gyengének találom. Nyilván kellő odafigyeléssel, tanulással a versírás-tudás fejleszthető, s úgy vélem, te tudnál is fejlődni. Hangsúlyozom, hogy e kritikámban szubjektív véleményemnek is jócskán hangot adtam, s talán ezért is értékeltem a versedet gyengének, azaz a maximálisan adható 10 pontból három (3) pontosra.

Megjegyzés: A szóban forgó mű ide kattintva nyitható meg új ablakban

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Kritika
· Kategória: Kritika
· Írta: secondEduard
· Jóváhagyta: Medve Zsolt

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 8
Kereső robot: 23
Összes: 48
Jelenlévők:
 · BFanni
 · Divima
 · galamboki
 · Kavics
 · Nikolett
 · PiaNista
 · Ravain
 · Sutyi


Page generated in 0.0459 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz