Navigáció


RSS: összes ·




Kritika: Polgár Veronika: Holdárnyék

, 837 olvasás, secondEduard , 3 hozzászólás

Kritika

Holdárnyék címmel most olvastam a világirodalom egyik legjobb novelláját, ámde maradiságomból kifolyólag nekem kicsit sok a kettős csattanó, az egy sztoriban leírt két tragédia. Műved mindenképpen ötös, nagyon jó, a legelején kifelejtett egy határozott névelőt nem is számítom, az csak elírás lehet ("már messziről látta fiút").

Kezdem az elejéről. Rendkívüli a leírás, akármilyen metaforát, írói eszközt vagy bonyolult tájleíró képet vetsz be, nem lesz semmi bonyolult, nem lesz unalmas, a történet egyszerűen lebilincselő. Tökéletes fogalmazás, a cselekmény észrevétlenül fokozódik, annyira, hogy szinte falja az olvasó, holott nem használsz semmilyen hatásvadász eszközöket a kíváncsiság fokozására.

Tökéletesen írod le a karaktereket, a tájleírásod is nagyon jó! Sőt, szakmai szempontból mondom, mivel régebben, forrónyomos nyomozóként voltam pár rablás, gyilkosság helyszínén, az öreg nagyon szegényes, koszos lakásának, konyhájának a leírása lenyűgöző, az adott szituációban történő leírás pedig egyszerűen fenomenális! Szinte beszélnek a tárgyak, megszólalnak a sötétben az edények, a bútorok, s ezek a tárgyak elmondják azt is, amit éppen cselekményként nem hoztál a tudomásunkra. Zseniálisan megírt történet, minden benne van, ez tényleg profi munka!

A magyar büntető törvények (büntetőeljárás) szerint egy adott bűncselekménynek mindig van alanya és tárgya. Az alany az elkövető, a bűncselekmény tárgya pedig az, aki vagy ami ellen a bűncselekményt elkövetik. "Ami" ellen is el lehet követni, pl. felrobbantom a Parlamentet, de bűncselekményt csak élő személy követhet el. Előfordul olyan is, hogy bár bűncselekménynek látszik a dolog, nem az, mert hiányzik az egyik alapfeltétel: a bűncselekménynek nincsen tárgya. Ha időzített bombát teszek a szomszéd háza alá, majd másnap a szomszéd lebontja a házát, és kis szerencsével a bombát észre nem véve, az majd az üres telken robban, akkor a szándékos rongálásnak, vagy az előre eltervezett emberölésnek nem lesz tárgya, így nem történik bűncselekmény, Megint más, hogy ez esetben egy garázdaság, vagy közveszély okozás bűntette mindenképpen fennáll, még ha üres is volt a telek. Ha éjjel 11-kor leszúrom az alvó feleségemet, de az orvos szakértő megállapítja, hogy az asszony nem aludt, mert már előtte 9-kor infarktusban elhunyt, úgy a bűncselekménynek nem lesz tárgya. Halott embert ugyanis nem lehet megölni. Itt, a te sztoridban tehát biztosan nem áll meg az emberölés vádja! Azt nem fejtegetem, mi más állhat meg, a mi történetünk szempontjából fontos, hogy az öreggel szemben, mivel már halott volt, még csak emberölési kísérlet sem áll meg. A lopás megáll, ugyanis a halott tulajdonát valaki örökli, ha más nem, az állam. Nos, tovább fejtegetve a sztorit, kriminológiai szempontból a fiatal pár együtt nem követett el gyilkosságot, kísérletet sem, erkölcsileg azonban olyan, mintha elkövették volna. És te ezt érzékelteted az olvasóval. Ez a cselekmény egyik főmondanivalója, mint Móricznál, hogy bizony, ők a barbárok. Hiszen, ha élt az öreg, ha nem, a fiatalok simán kiosonhattak volna a lakásból, mégsem tették. Bármit is követtek el, vagy akartak elkövetni, nem mented fel őket. Nem, egy kicsit sem.

Ezt a sztorit itt valahol, valahogyan, le kellett volna zárnod. Egy olyan pontot kellett volna a végére tenni, ami megkérdőjelezi a mai kriminológia álláspontját, miszerint, ha nincs tárgya a bűncselekménynek, akkor bűncselekmény sincs. És akkor el lehet követni hasonló dolgot, többször is, sokszor lehet büntetlenül kísérletezgetni a gyilkossággal, hogy vajon a sok véletlenül halottból hányszor sikerül egy élőt is ténylegesen megölni? Nyilván az életben ez így többszörösen nem fordul elő, igazából csak azt fejtegetem, hogy ilyen esetekben a törvény szerint nem követ el bűncselekményt az a személy, aki erkölcsileg mégis annyira elitélendő, mint egy valódi gyilkos. Visszatérve, maga ez a kriminológiai, pszichológiai és morális fejtegetés benne van a művedben, mert ezt érzi, és tudja az olvasó is, én csupán összefoglaltam a már látható szempontok alapján. A sztorinak azonban itt még nincs vége.

Következik a ráduplázás, az egy sztorin belüli két sztori ill. két csattanó. Az eredeti történetnek van bevezetése, kibontakozása, tetőpontja, s ha nem is tökéletes, de valamilyen megoldása is. S egyszer csak a "semmiből" belegyártasz még egy konfliktust, mégy egy tetőpontot, jó nagy csattanóval és tragikus megoldással a végén. Véleményem szerint maga a fő sztori is rettentően tragikus, ahogy szinte filmszerűen lepergetted előttünk az eseményeket, az már maga volt a tökéletes novella. Van bőven mondanivalója, s ahogy említettem, erkölcsileg is teljesen képben van az olvasó, megkaptuk a leckét, s le is vontuk belőle a konzekvenciát. A második plusz történettel kissé elbizonytalanítasz. Ez a lány, az előzőek alapján, egy gyilkos. Ha nem is tette meg, de megtette volna, Nem ő húzta volna meg a drótot. Na és? Pszichikai bűnsegédnek hívják, a törvény szerint ugyanannyit kaphat, mint maga az elkövető, bár a bírósági gyakorlatban a bűnsegédekre általában kevesebbet rónak. Tehát itt van ez a lány, aki gyilkos hajlamú, és bár rábeszélésre, de embert ölt volna, s aztán a végén mégiscsak embert öl. Önvédelemből.

E második történettel, ezzel a "plusz" sztorival hatalmas dilemma elé állítod az olvasót. Nyilván nem tudatosul ez mindenkiben, hiszen nem kell a novella végén arra a kérdésre válaszolni, ki a bűnösebb: a lány, vagy a mostoha apa? Azonban az egyszer már jól levont erkölcsi mondanivalót, a tanulságot kissé "szétpofozod" az ismételt, még egyszer jó magasra emelt tetőponttal. Az alap sztoriban tökéletesen, profi módon, alaposan részletezve megírod, hogyan gyilkoltak volna, sőt azt is, hogy miért? A semmiért. És nem a pénz volt a semmi, hanem az ok. Az ok, ami nem volt. Így se, úgyse kellett volna ölniük, ők mégis megtették volna. A második "poén" során pedig mintegy végső megoldásként odaveted: "a dróthurok a nyakára szorult".

Az olvasó meg ledöbben, teljesen a történések hatása alatt van, és azon gondolkodik, most akkor min is kellene elgondolkodnom?

A rendkívül profi írásért és az első történet mély eszmei-erkölcsi mondanivalója miatt kimagasló dicséretet érdemelsz. A "dupla-sztori" okozta pszichikai-morális kétértelműség miatt egy pontot le kell vonnom a maximálisan adható tízből. Az egyik legjobb novella, amit valaha olvastam, de nem találtam benne megnyugtató befejezést. Úgy érzem, az a megoldás, amit felkínáltál az olvasónak, talán megoldás, de nem jó megoldás, és semmiképpen nem az alap sztori megoldása. Az valahogy kimaradt.

Megjegyzés: A szóban forgó mű ide kattintva nyitható meg új ablakban

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Kritika
· Kategória: Kritika
· Írta: secondEduard
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 3
Kereső robot: 9
Összes: 23
Jelenlévők:
 · BFanni
 · hazugsagok
 · Thalassa
 · Trex
 · VDavid


Page generated in 0.0412 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz