Navigáció


RSS: összes ·




Kritika: SajnosNem: Adam Cast Forth

, 913 olvasás, secondEduard , 20 hozzászólás

Kritika

Jorge Luis Borgesnek, a XX. század egyik legnagyobb költőjének egy kiemelkedően szép alkotását olvashatjuk magyarul SajnosNem fordításában. Jorge Luis Borges (1899-1986), argentin költő, aki irodalomtörténészként, filozófusként is tevékenykedett, ezen kívül nyelvészeti tanulmányai is jelentősek. Többször is jelölték Nobel-díjra, ám azt - főleg politikai okokból - nem kaphatta meg. Gyermekkorában kezdődő szembetegsége folytán egyre jobban romlott a látása, idősebb korára gyakorlatilag vakon élte le életét. Bilingvistaként nőtt fel, azaz az angol és a spanyol nyelvet egyaránt anyanyelvi szinten beszélte.

Versének címét, a Cast Forth-t nem tudtam lefordítani, mivel az angol nem az erősségem, de talán Ádám előre megy, vagy előre dob, tovább megy, esetleg folytatja útját szavakkal lehetne a címet visszaadni. Itt jegyezném meg apró hibaként, hogy a műfordító nem fordította le az angol címet. Mentségére szolgáljon, hogy maga a szerző is angol címet választott a spanyol nyelven megírt művéhez. Mondhatnánk, hogy ha az (angolul nem értő) átlag spanyol nem érti, mi a vers címe, akkor ne értse az átlag magyar sem, ám úgy vélem, az AMF nem Nóbel-díjas művészek ünnepi angol nyelvű oldala, tehát csak itt, és csak nekünk nyugodtan le lehetett volna fordítani magyarra is.

E kritika célja nem a műfordítás, mint vers megkritizálása, hanem rávilágítás a hiányosságokra, a pozitívumok kiemelése és a magyar változat összehasonlítása az eredetivel oly módon, hogy az mindenki számára egyszerű és érthető legyen. Egy ilyen kritika során magáról a műfordítás elméletről is kell írnom néhány szót, de ígérem, elviselhető lesz.

SajnosNem beküldött műve az itteni kategória szerint vers, témaköre pedig műfordítás. Nem szeretnék itt kitérni az AMF-en már régóta hangoztatott véleményemre, miszerint az itteni kategóriák, témakörök és ezek besorolásai abszolút nem egyeznek a szépirodalomban elterjedt tudományos besorolásokkal, így maradjunk annyiban, hogy ez egy spanyol nyelven megírt újfajta (nem klasszikus) szonett magyar nyelvre átültetett szonett formájú műfordítása. Mint ismeretes, a szonett egy kötött formájú több szakaszból álló vers, melyet leginkább az olasz Petracához kötnek, bár szinte Petrarcával egyidőben, kicsivel előbb, már Dante Alighieri is írt szonetteket, legalábbis olyan verseket, melyeket később szonettként értelmeztek.

SajnosNem műfordításával kapcsolatban felmerülhet a kérdés, hogy miért írok Dantéról, az olasz nyelv megalapítójáról (il fondatore della lingua italiana)? Nos éppen ezért, mert fontos tudnunk, hogy honnan ered a szonett, miféle nyelvi és irodalmi kötöttségei voltak e műfajnak, és ha olasz volt, hogyan hatott ez a spanyol nyelvre? Maga az olasz nyelv - sehogy, viszont Dante és Petrarca már annál inkább. Spanyolországban is elterjedt a szonett, mert az olaszul igen jól ritmizáló, rímelő új műfaj a spanyolban is megállta a helyét, lévén a két nyelv hasonló, és a hangsúly is mindkét nyelvben (többnyire) az utolsó előtti szótagra esik, ami az olasz után szabad utat engedett a spanyol rímeknek, ritmusoknak. Tudnunk kell, hogy az olaszban szinte minden szó magánhangzóra végződik, a spanyolban pedig jóval több magánhangzóra végződő szó van, mint a magyarban. Ennek nemsokára nagy jelentősége lesz Sajnosnem műfordításában.

Adva van tehát egy spanyol szonett, ami se nem petrarcai, se nem shakespeari szonett, hanem valami új, ún. szabad szonett, hiszen az eredeti 11 szótagos quartina (négysoros) és terzina (háromsoros) versszakok már 13, sőt helyenként 14 vagy akár 12 szótagban íródtak. Ehhez hozzájönnek még azok a szabályok, amelyek az újfajta szonettre is érvényesek, így páldául a rímképlet. Műfordítás kritikámhoz elengedhetetlenül szükséges az eredeti spanyol vers bemutatása, így legalább látjuk azt is, miféle rímképlethez kellett alkalmazkodnia SajnosNemnek. (Mivel Borges kétszótagos, egyező, tiszta rímeket használt, a jelölésnél is ezt veszem figyelembe, versszakonként külön.)

Jorge Luis Borges: Adam Cast Forth


¿ Hubo un Jardín o fue el Jardín un sueñ o? A
Lento en la vaga luz, me he preguntado, B
casi como un consuelo, si el pasado B
de que este Adán, hoy mísero, era dueñ o, A

no fue sino una mágica impostura A
de aquel Dios que soñ é. Ya es impreciso B
en la memoria el claro Paraíso, B
pero yo sé que existe y que perdura, A

aunque no para mí. La terca tierra C
es mi castigo y la incestuosa guerra C
de Caínes y Abeles y su cría. D

Y, sin embargo, es mucho haber amado, C(F)
haber sido feliz, haber tocado C(F)
el viviente Jardín, siquiera un día. D


Mint látjuk, az eredeti szonett formához képest meglehetősen bátor kezdeményezés ez, hiszen akárhogyan nézzük, a szótagszámok is, és a rímek is egészen merészek. A műfordítás alatt feltették a kérdést SajnosNemnek, hogy miért nem a szonett kategóriába küldte be a művét? Nos, talán a fenti rímképlet erre választ ad, bár a szerző és mások véleményétől függetlenül fenntartom azt, hogy ez a vers egy újkori modern szonett és - talán - a műfordítás is az, vagy annak indult.

A spanyol szonett rímképletét már láthattuk, a szótagszámai a következők:

13-13-13-14
13-14-13-13
12-13-12
13-11-12

Ezek a szótagszámok nem felelnek meg sem Petrarcának, sem Danténak, még ha a két nyelv hasonlít is egymáshoz.:) Borges egyébként soha nem is mondja, hogy imádja a klasszikus szonettet, mindössze (több munkájában) elemzi azt. SajnosNem a magyar változatban nem tartotta be a szerző eredeti szabad szonettes szótagszámait, hanem inkább a klasszikus petrarcai szonett formájára törekedett, azonban azt valahogy mégsem sikerült betartania: az összes sor 11 szótagú, kivéve az utolsó versszak első sorát. Íme:

És én mégis szeretni mertem, - 9
akartam: meghatódva, önfeledten, -11
hogy egy napig lássam az élő kertet. -11

A fentiek alapján elmondható, hogy a műfordító nem követte az eredeti szöveg formaiságát, hiszen a szótagszámok nem egyeznek, és a rímképlet sem ugyanaz. Egymás mellé írom az eredeti spanyol vers és a magyar műfordítás rímképletét.

a - a
b - b
b - b
a - a

a - a
b - b
b - b
a - a

c - c
c - c
d - d

c - f
c - f
d - g (f)?

Látható, hogy a terzinák (vagy az utolsó terzina) rímképlete nem egyezik a spanyol eredetivel, és persze itt nem arra kell gondolni, hogy a rímet alkotó magyar magánhangzó nem egyezik a spanyollal, hanem arra, hogy maga a rímképlet más. Egy "sima" újkori szonettben - mint saját versben - ez nem lenne hiba, azonban ha műfordítást végzünk, különösen egy ilyen kötött műfajban, akkor erre figyelni kellene. Persze, lehet, hogy a rímképletnek az eredetivel megegyező alkalmazása esetén elveszett volna a tartalom, de erről szólok még. Kell beszélnünk még külön a rímekről. Mint mondtam, az eredeti olasz szonettekben egyre több szó végződött csakis magánhangzókra, sőt a mai olasz nyelvben a szavak 99,9%-a magánhangzókra végződik, s ehhez hasonlóan, bár nem teljesen, a mai spanyol nyelvben is sokkal több magánhangzóra végződő szó van, mint például a magyarban. (Különösen az igeragozás terén jön ez elő, s így ezekben az újlatin nyelvekben sokkal jobban megengedettek a ragrímek, mint nálunk, bár éppen emiatt is egyre jobban törnek előre a "rímtelen" szabadversek. Az olaszban és a spanyolban, ha nem "akarnak", akkor is rímelnek a szavak, ha nem a sor végén, akkor a közepén, de rímelnek.) SajnosNem versében az összesen 14 sorból csak 4 sor végződik magánhangzóra, míg a spanyol eredetiben mind a 14 sor magánhangzóra végződik. Mint mondottam, a spanyolban sokkal könnyebb ilyen magánhangzós végződésű sorvégeket kreálni, ám kis megerőtetéssel talán a magyar fordításban is össze lehetett volna hozni, ha nem is azt, hogy mindegyik sor magánhangzóra végződjön, de legalább azt, hogy minden sor egyfajta hangzóval érjen véget. A ritmusról (akár ütemesről, akár időmértékesről) nem kell külön beszélnem, hiszen a spanyol nyelv és a magyar annyira távol állnak egymástól, hogy elég nehéz lenne egy szonett-fordításban még csak megközelítő ritmust is kihozni, bár nem lehetetlen. Az eredeti verset alapul véve nem találtam különösebb (szabályos) ritmust, így azt a műfordításban sem kerestem. A spanyolban teljesen tiszta rímek vannak, míg a magyar fordításban ezeket nem találtam meg maradéktalanul. Nézzük az eredeti rímeket.


ueñ o
ado,
ado
ueñ o,

ura
iso
íso,
ura,

erra
erra
ría

ado,
ado
día

Mint látjuk, pláne ha visszanézzük a vers szavait is, a rímek tökéletes tiszta rímek. Vessünk egy pillantást a magyar fordítás soronkénti végződéseire is.

álom
ályban,
ártam
ájon

enne,
ott meg.
ott lett,
enne

etve,
emre,
ezdett…

ertem,
ledten,
ertet.

Majdnem tökéletes a magyar fordítás is sorvégi rím-megfelelési szempontból, azonban fonetikailag továbbra is hiányolom a magánhangzóra végződéseket. A spanyolban is lehetne mássalhangzóra végződtetni a szavakat, a sorvégeket, és az annyira nehéz lenne a spanyoloknak, mint nekünk csakis magánhangzóval befejezni egy sort. Nyilván Borges nem azért zárta le minden sorát magánhangzóval, mert külön feladatot akart adni ezzel SajnosNemnek, hanem azért, mert így született: ő ugyanis spanyol anyanyelvű, argentin. Ellenben, ha már így írta meg ezt a szonettet, csupa magánhangzóval a sorvégeken, és ezáltal valamiféle nagyon dallamosságot beleszőve a műbe, akkor illendő lett volna, hogy ezt a nagyon spanyolos dallamosságot, még ha nem is vagyunk spanyolok, de visszaadjuk a magyar fordításban is. Vagy csupa magánhangzókkal, vagy csupa mássalhangzókkal a sorok végén, vagy pedig másfajta, latin-amerikai pattogással, illetve, a szonett témáját figyelembe véve, latin-amerikai áhítattal, csodavárással.

A tartalom nagyjából megfelel az eredeti szöveg tartalmának, de hogy tisztán lássunk, ide írom a műfordítást is. (Az eredeti verset már idéztem fentebb.)

Volt-e kert, vagy csupán egy tünde álom?
E kérdés ötlött fel a félhomályban,
és a választ keresve vígaszt vártam:
szegény Ádám vajon úr volt e tájon?

Ez pusztán egy csodás káprázat lenne,
emlék, amit az Isten álmodott meg.
A tiszta Éden bennünk oly kopott lett,
tudom, mindig volt, de nincs helyem benne.

A makacs földdel lettem megbűntetve,
és kárhoztattam örök küzdelemre,
mit Káin és Ábel oly rég elkezdett…

És én mégis szeretni mertem,
akartam: meghatódva, önfeledten,
hogy egy napig lássam az élő kertet.


Azt kell megnéznünk, ez a tartalom visszaadja-e az eredeti vers tartalmát, a mondanivalóját? Ehhez annyit kell tennünk, hogy az eredetit saját, szó szerinti jelentésében kell megnéznünk. (A "'nyers" fordítás tőlem van, a / jelek a versszakokban a sorok végét jelölik.) Itt van tehát a 4 versszak. (Maga a költő eléggé metaforikusan írt, így egy sima nyersfordítást sem volt könnyű megoldani.)

1. Volt-e egy kert vagy a kert álom volt? / A lassú, kóborgó fény engem kérdezett majdnem szinte vigaszként. / A múlt, ami ezé az Ádámé, ma szánalom, de régen ez uralkodott.
2. Nem volt más, csak varázslatos csalás, / amiről Isten álmodott. Bizonytalan már emlékezetében a fényes Éden, / de én tudom, hogy létezik és hogy örökké tart
3. habár nem nekem. A konok föld / az én büntetésem, és vérfertőző háborúja / a káinoknak és ábeleknek, és az ő szaporodásuknak.
4. De mégis nagyon szerettem (volt), és boldog voltam, és megérintettem (volt) / az élő kertet, hacsak egy napra is.


Szöveghűség szempontjából nézve nem tökéletes a műfordítás, ám ha azt nézzük, hogy az alakra, formára is tekintettel kellett lennie a műfordítónak, akkor egészen érthető a szöveg és a végkifejlet is majdnem ugyanaz, mint a spanyolban. Mint látható, a soronkénti visszaadás nem sikerült, talán az nem is volt cél, s így egészében véve az egész szonett magyarul is visszaadja azt, amit a költő leírt. Legalábbis tartalmában, mondanivalójában. A legutolsó versszakkal volt egy kis gondom, ugyanis (tudniillik) a spanyolban a kijelentő módban öt múlt idő van (és még négy múlt idő a kötőmódban), s ezeket néha elég nehéz áttenni a mi nyelvünkre. Különösen, hogy náluk a főnévi igenévnek van múlt idejű alakja, ez a múlt idejű főnévi igenév, és Borges ezt a - magyarban egyáltalán nem létező - igei alakot használja, három igével kapcsolatban is (haber amado, haber sido feliz, haber tocado - szerettem volt, boldog voltam volt, megérintettem volt). Talán sikerült a nyers fordítással megértetnem, miről is van szó, ám úgy gondolom, maga a műfordító nagyon jól és szépen megoldotta ezt a feladatot.

Ebben a műfordítás kritikában feltétlenül ki kell emelni a spanyol nyelv azon sajátosságát, hogy egy adott versben, akár szonettben is, egy sor tud csakis magánhangzókra végződni úgy, hogy az ne legyen hangzásában hamis, fals, ne legyen ragrímes. A magyarban ugyanilyen fonetikai jelenséget produkálni egy versben, pláne egy szonettben nagyon nehéz. Ám mégis törekednünk kell mindig arra, hogy a műfordítás ne csak tartalmilag, formailag, hanem hangzásában is emlékeztessen az eredetire, hangzásában is elvarázsolja a magyar olvasót. A neolatin nyelvekben, különösen az olaszban, spanyolban, portugálban, szárdban (de akár a románban is) különös jelentőséggel bír a versek sorvégi jó hangzása, főképp magánhangzókkal, hiszen minél több a magánhangzó, annál dallamosabb, vagy könnyebben kiejthető egy nyelv és ezen belül az adott nyelven írott vers, és ez a fonetikai, akusztikai hangzás valamiféle többlet-érzést, harmóniát, s akár teljes átélhetőséget biztosít a verset olvasóknak. SajnosNem műfordításában ezt a fonetikai-akusztikai ráhatást hiányolom, nem azért, mert a magyar nyelvű fordításban több magánhangzót kellett volna használnia, hanem azért, mert nem volt egységes a sorvégi hangzás, mint az eredeti Borges-műben. (A mássalhangzók mellett nagy néha magánhangzókat is használt.)

Úgy vélem, a tartalom és a mondanivaló visszaadása sikerült, bár azt ismét meg kell említenem, hogy az eredeti formát, rímeket, szótagszámokat meg kellett változtatnia a költőnek ahhoz, hogy egy jó verset hozzon létre. Mindez nem lenne baj, ha nem egy ennyire kötött formáról beszélnénk, mint a szonett, még akkor is, ha ez nem egy "leláncolt", hanem szabad szonett. Maguk a szavak, a mondatok szépek, jól megfogalmazottak, érthetőek. A magyar átültetésben majdnem jók a rímek is és a szótagszámok. Persze a tökéletes műfordítás nagyon ritka.


Nyilván akkor lenne tökéletes, ha a szótagszámok, rímek, magánhangzóra végződések formailag közel azonosak lennének, azonban éppen a két nyelv azonos jelentésű szavainak különböző hosszúsága, más hangsúlya miatt ezt csak a tartalom, a mondanivaló megcsorbításával lehetett volna elérni, vagy akár fordítva, az eredeti forma (szótagszám, rímek) meghagyásával, de a tartalom "átköltésével". Így mint a legtöbb műfordító számára, maradt az ún. "ami elveszett a vámon, behozzuk a réven" elv. Vannak, ha száz évben egyszer is, de vannak olyan műfordítások, amelyek "jobbak" az eredetinél, azaz nagy ritkán előfordul, hogy az átültetett mű jobban és szebben fejezi ki azt az érzést, mondanivalót, amit a költő átadni kívánt. Bár ez – valahol - még ha jobbnak is tűnik, már mégsem az eredeti. Mivel azonban különböző nyelveken beszélünk, nekünk, műfordítóknak kell megismertetnünk honfitársainkkal a más nyelvet beszélő, más nemzetek nagy íróinak, költőinek alkotásait. Egy egyszerű szöveget könnyű lefordítani, ám egy idegen nyelven leírt érzést, egy idegenül hangzó rímet, ritmust magyarra áttenni úgy, hogy hasonlóképpen érezzünk, mint az eredeti nyelven gondolkodó író és olvasó, ez az egyik legnehezebb irodalmi feladat! Sokéves tapasztalattal úgy gondolom, egy jó műfordítást megalkotni talán nehezebb, mint egy saját verset megírni. S bár a fenti műfordítás formailag és tartalmilag is lehetett volna más, sokkal jobb semmiképpen sem. Figyelembe véve a magyar nyelv adta fonetikai, ritmikai lehetőségeket, úgy vélem, azokat a költő nem használta ki teljes mértékben, ám a vers tartalmát és mondanivalóját mégis művészi szinten sikerült átadnia. Főleg a formai és hangzásbeli (fonetikai) visszafogottságáért ezt a műfordítást 8 pontra, azaz jónak, nagyon jónak értékelem.

Megjegyzés: A szóban forgó mű ide kattintva nyitható meg új ablakban

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Kritika
· Kategória: Kritika
· Írta: secondEduard
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 0
Kereső robot: 18
Összes: 25

Page generated in 0.04 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz