Navigáció


RSS: összes ·




Kritika: szabadalom: H(az)a -

, 1661 olvasás, Denes , 11 hozzászólás

Kritika

Szabványos betűkre korlátozott kitárulkozás.
Egyforma hosszú ékezetekben nyúl feléd a kar.
Izoláció. Kint és Bent. Egyedül. Gépies suttogás.
Eleven képernyő előtt és mögött. Ki- és betakar.

Megijednétek, ha látnátok a g betűk alsó szárát.
Ugrásra készen várok, mint világok hálóján a pók.
Utcazaj. Itt és ott. Fordítok. Lapozol. Talán hazavársz.
Túl sok érintés veszik a billentyűzeten. Ujjakon a csók.

Egyik hajamba tép. Koponyát tör a gondolatbalta.
Másik oldaná a csomókba alvadt vért. Hezitál.
Banális. Bináris. Kettősségünk hányadán marad?
Kábelkötegen futó ingerületek. Vonalközi vágy.

Itthon vagyok, de hazamennék veled. Érted te ezt?
Zöld ledek villognak ótvarul. Kifutópályán a befutó.
Hospitalitás. Határesetek. Eltúlzott idegenszeretet.
Virtuális portalanságban csendülve hull az euró.

Egy margitszigetnyi szerelemben újrateremtem önmagam.
Kattogó kabócaszárnyakról kacagva egymásba zuhanunk.
Szünet. Gondolatjelnyi sóhajok. Talán itt van a haza.
Két lélek magaslatai alatt futó alagút. Rézkapuk.

Tölcséren olvadó fagylalt, hűs eperíz ajkadon.
Százszorszép az élet zöld linóleumán a szó.
Egy maroknyi napsütésben sötétség ragyog.
Patinás hidak pillérjén végül úgyis a haza látható.

Funkciójukat vesztett szárnyak a gravitáció valóságában.
Fentről lefelé. Bentről kifelé! Hazátlan feszülsz ajkamon.
Ki kell, mondjam a neved. Manifesztálódsz. (Meg)váltóáram.
Egy ugrásnyira voltam tőled. (Beléd)zuhanok. (Otthon) vagyok?



Mielőtt bármit is írnék a műről, álljon itt a kritikus rövid védőbeszéde. Élt egy ember, akit sokan bölcsnek tartottak. Azt állította, hogy "a lét határozza meg a tudatot" (avagy ha megiszod a lét, elveszted a tudatod). Tehát mindent, ami a következőkben itt el fog hangzani, egy szubjektív szűrőn (személyiségem, lelkiállapotom) átszűrve csepegtetek az olvasóba, tehát ez az elemzés csupán annak a szubjektumnak kivetülése, amit Csőke Dénesnek neveznek. De elég a dumából…

Kezdeném a formával, és azonnal ki is jelentem, hogy véleményem szerint a mű majd’ elfolyik. Klasszikus, keresztrímes négysoros szerkezetű versről beszélhetünk, ám sorhosszúságot mérve az ember fia 13-tól 20 szótagú sorokig itt mindent találhat, de leginkább jellemző a 15-ös és 17-es szótagolás, ám minden rendszer látszólagos igénye nélkül; esetlegesen. Na persze, nem is bánná senki, ha egy szépen szerkesztett versben egy-két helyen kilóg a lóláb, de jelen esetben nem erről beszélünk. Nem is lenne annyira feltűnő, hisz bőven volna más, amire vigyázó szemünket vethetjük, ám ezeket a nem éppen rövid sorokat alig tudják összetartani a rímek. Mindazonáltal sajátos lüktetést kölcsönöznek a műnek. Persze, tudom, Babits is kísérletezett irgalmatlan hosszúságú sorokkal, de tegyük kezünkre a szívünket, vagy fordítva, róla sem ez ugrik be elsőként a művelt honpolgárnak.

Még ne…

Most nézzük a rímeket is picit. Amint említettem volt, a szerző négysoros, keresztrímes strófaszerkezetet használt, zömmel két szótagig rímelve, de nem ritka a három szótagú, sőt találtam négy szótagú rímet is. Mivel komoly hangú írásról van szó, nem előnyös mondókaszerű, 3-4 szótagú rímeket gyakran használni ("ott, szemközt a teátrummal/ iszik egy úr teát rummal"). Szerencsére egy kivételt leszámítva teljes, tiszta rímekről nem beszélhetünk, maradnak az asszonáncok tehát, melyek közt igen sok szépet találni, noha némely igen erőtlenre sikeredett, de úgy vélem, ezt láthatja mindenki, ezért nem is hozok rá példákat.
A strófákban többnyire -de nem általánosan- férfi és nőrímek váltakozva csendülnek, amely kellemes csengést kölcsönöz a versnek. Még egy dolgot tennék hozzá, vagyis vennék el, az "Egy margitszigetnyi… Egy maroknyi… Egy ugrásnyira" mondatokból az egyet, szerintem nélküle szebben mutatna a vers. És ezzel be is fejezem formai analízisemet.

Még ne…

Most jöhet a tartalom. Fókuszáljunk először a címre! H(az)a. Kettősséget sugall, de nem egymás után következő módon (akkor Ha(za) lenne a cím), hanem egymásba fonódva, értelmezhető jelentéstartalmi rétegekként. Tetszik az ötlet! Vajon tényleg így van? Szerintem igen. Már a felütés sejtet valamit "kint és bent" a "kitárulkozás". Majd később számomra az válik nyilvánvalóvá, hogy a haza egyrészt konkrét jelentésben jelenti az idegenben élő szerző hazáját, de nem ez az elsődleges motívum, jelentéstartalom. Sokkal inkább megszemélyesíti a hazát az az ember, aki nem más, mint a költő (talán elvesztett(?)) szerelme. És ahol szerelem van, ott van némi pajzánság is; "Megijednétek, ha látnátok a g betűk alsó szárát. Ugrásra készen várok, mint világok hálóján a pók."
Na, ezzel meg mit akar a szerző? Mi baj a g betűk alsó szárával? Persze! G, mint grafológia! Az említett tudomány szerint a betűk felső szárai a szellemiség, az alsók a testiség színterei. De miért éppen a g? Azért, mert a g és y betűk alsó harmada utal a párkapcsolati szokásokra, beállítottságra, etc. És a g betűk után közli a szerző, hogy ugrásra készen áll! Ez így már félreérthetetlen (de lehet, hogy csak belemagyarázok), és a továbbiakban is jelen levő szál "ujjakon a csók… vonalközi vágy… hazamennék veled". Na de nem ragozom tovább, az egész versen végig vibrál a finom erotika, a vágy, és így válik egy személy hazává. Vagy csak vált? "Egy ugrásnyira voltam tőled." A zárlat rezignált, a szerző talán mégsem találja a hazát, sem konkrét, sem átvitt értelemben, vagyis az a személy, aki a haza allegóriájaként volt jelen az egész műben, már nem jelenti azt a költő számára, mint korábban(?)…

Még mindig ne…

A fentieken túl el kell mondjam, nem mindennapi versélményt nyújtott számomra a mű. Noha vannak kisebb hibái (ezeket már említettem), s talán nehéz olvasmány a tőmondatok, és a bennük vibráló feszültség miatt, azért azt meg kell jegyeznem, meglehetősen kreatív (és művelt) szerző művével állunk szemben. Olyan szintagmákat, képeket használ, melyek irigylésre méltók. "Ujjakon a csók… Százszorszép az élet zöld linóleumán a szó." Persze van néhány gyengébb, oda nem illő jelző is (pl. "Zöld ledek villognak ótvarul."). Mindent összevetve azt állítom, hogy karakteres és modern verset olvastam, amelynek vannak ugyan gyengeségei, de félúton van a tökéletesség felé, és papírra kívánkozik (némi határozott és határozatlan névelő elvonással, és a központozás kisebb módosításaival).

… Na most lehet (engem) kritizálni!

Megjegyzés: A szóban forgó mű ide kattintva nyitható meg új ablakban

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Kritika
· Kategória: Kritika
· Írta: Denes
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 317
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 342
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.21 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz