Navigáció


RSS: összes ·




Kritika: gyemant: Holtad leszek

, 1339 olvasás, Zsiga Lajos , 27 hozzászólás

Kritika

Nem, nem magány
nézi már az alkonyt,
egy megígért,
hitre - kért,
eltévedt szerelem
kapott lángra,
markolt a hajamba

meghatódva
ered útnak könnyem

könnyen
karol
át még ez az érzés

és
még ma sem hiszem,
pedig a legszebb,
s véget sosem érő

mert ő
a fény legtisztábbja,
amit csillag szülhet,
s szivárványban láttam

világában
álló idők járnak,
s kerti sövény-ként
fon át
a vágy, a nem-múló

ó,
de könnyen
tör fel minden sóhaj,
s a “ jaj"-hangu sötét
örök nyugvásra tért

azért,
mégis,
hihetetlen
mily gyönyör
veled ez a világ

a láng,…
torony-magas ez már

s a nyár,?
forró szereteted
lett ím minden erőm

alig észlelhetőn,
oly lassan,
ahogyan a hold lép
egyre távolabb,
anyjától a földtől

öl
oly szépen
szerelmed
tengerének mélye

s éjre
holtad leszek
szerelmed
tüzébe…




Nem ismerem személyesen a mű alkotóját, de alkotásait annál jobban, hiszen minden verséhez írok, pár gondolatot. Talán azért is tűnt fel ez a kiváló vers, ami mellett szintén nem tudok szó nélkül elmenni, hiszen az eddig itt eltöltött időm alatt, találkoztam jó néhány igen kimagasló teljesítménnyel, s ez is közéjük tartozik

A formáját nézve is már találunk érdekességeket, ha azt mondanám, hogy szabad vers, így nem igaz, ugyanakkor egyetlen egy kötött formát sem lehet ráhúzni. Akkor talán valami újjal állunk szemben? Igen.
Ebben a formában ilyen stílusban még nem íródott magyar vers. Tudom, sokan felkapják fejüket, jogosan. Megpróbálom elmagyarázni az én hipotézisem.

A gondolatok szépsége mellett egy újfajta megoldást vehetünk, észre apró hidacskák kötik össze az egész metaforikus világot, olyan érzékenyen, amit nem lehet másnak nevezni csak művészinek
pl.
/ markolt a hajamba - meghatódva / ered útnak könnyem – könnyen / karol át ez az érzés – és még ma sem hiszem / s véget sosem érő – mert ő a fény legtisztábbja / örök nyugvásra tért – azért mégis /
torony magas ez már – s a nyár /
Nevezhetném belső rímnek is, de ha már az alkotó feltalálta a / rím hidat / akkor maradjunk ennél a kifejezésnél
A vers különlegességén kívül nem árt, ha elcsodálkozunk a többi költői eszközök csodálatos használatán

/ ó,
de könnyen
tör fel minden sóhaj
s a"jaj"- hangú sötét
örök nyugvásra tér /
a megszemélyesítés csodája ez az idézet, vagy

/meghatódva
ered útnak könnyeim / vagy

/mert ő
a fény legtisztábbja
amit csillag szülhet /

Ez a vers jó példája a modern költészetnek, hiszen megragad minden eszközt, hogy a magyar nyelv az egyetemes magyar kultúra méltó hordozója lehessen
Valóban a rendszerváltozással megszűntek a kollektív költői érzések és valóban az individuális költészet lett ura a magyar költészetben, ami csak az egyén szubjektív világát jeleníti meg, én mégis azt mondom, hogy ez a vers az a példa, ami az egyéni érzéseket fogalmazza meg olyan magas művészi technikával, ami időállóságot biztosít írójának, és maradandó élményt nyújt a kedves olvasó számára.

Gratulálok az alkotónak!

Megjegyzés: A szóban forgó mű ide kattintva nyitható meg új ablakban

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Kritika
· Kategória: Kritika
· Írta: Zsiga Lajos
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 3
Kereső robot: 8
Összes: 24
Jelenlévők:
 · Destiny
 · Szati
 · Trex


Page generated in 0.0382 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz