Navigáció


RSS: összes ·




Kritika: eretnek: Költői képek

, 1624 olvasás, secondEduard , 3 hozzászólás

Kritika

Rittyentő nyihogás párállik az égre
Tó partja, ló pata, emberi hangos szó!
Riad már! Lócitrom is gőzöl na végre!
Korbácsütés. Szöcskeként rohanó
Tavaszi napsugár ledéren Viagráz.

Természeti kép pompázik buján,
Sánta virág lopva szirmot nyit.
Miközben verset hasít, s csupán
Fűszerezni kell költőin egy kicsit
A hozzászóló pediglen,
Értően belemagyaráz,
S mélázik a rímeken
5 csillag!
Ez igen!
Vegyétek, vigyétek ez az én Júdás imám!
Reccs! Potty!:

Költői eszköz nagyot ásít
A modern ember ilyen szabadversre vágyik!
S újra!
Hangos emberi szó ugrat!
Mit lovat? Ménest!
A költő nem kotlós már,
hanem kioktatóan leugat
(Akkor… kutya)
S telve van művekkel verseinek kútja!
A poétika meg arcátlanul röhög
A papírját megmutatni nem tudja,
mert azt közreadta!



Kedves eretnek!

Elolvastam e művedet. Egy darabot nem tudtam rajta nevetni. Verstanilag jónak tűnik. Egy-két másirányú tevékenységem elvégzése után visszatérek ide egy részletesebb elemzésre. A tartalomról egyelőre csak annyit: nagy igazságokat írtál le! Sőt! Csodálkozom, hogy le merted írni! Amennyiben ez a mű nagyon jó, úgy sajnálnom kellene, hogy csak ennyien olvasták! Azonban tartalmát és mondanivalóját tekintve hálát adok az égnek, hogy csak ennyien olvasták! Miért? Mert neken ez a vers azt mondja: összeszedünk mindenféle barom rímeket, az se baj, ha semmit nem fejez ki a szó, a mondat, csak rímeljen, vagy a rímelő versből kifelejtjük a rímet, hogy érthető legyen. És itt az AMF-en sajnos nagyon sok ilyen vers van. Meg sok olyan alkotás is, amiben se rím, se tartalom, se semmi, csak a szavakat pakolják egymás után ún. verssorokba. Nem fejez ki semmit, nem vers, semmi köze a költészethez, de a szerző elnevezi szabadversnek. És az ilyen rímelő, de tartalmatlan, vagy tartalmas és nem rímelő valamint a szabadversnek elnevezett akármikre adnak az olvasók öt csillagot. Ha meg valaki megkritizálja, akkor jön a költő és felháborodik.

Lehet, hogy a fentiek nincsenek is benne a te paródiádban, és talán túlmagyarázom, de nekem ez jön le belőle. És ha már itt tartunk, nem megyek inkább sehova, amíg ki nem elemzem ezt a paródiát, amit írtál.

eretnek Költői képek c. versének (kritikája és) elemzése

Először is ez nem paródia, legalábbis a paródiának nem az a klasszikus értelemben vett fajtája, amire számítottam. A paródia eredetileg egy mű vagy műfaj jellemző vonásainak eltúlzása által megalkotott olyan írásmű, mely a jellemző formák, stílusjegyek felnagyítása révén teszi nevetségessé a kiparódizált alapművet. A későbbiek folyamán már nemcsak műveket, műfajokat lehetett parodizálni, hanem konkrét személyeket, akár eseményeket is. Napjainkban a paródia fogalmába a nevetségessé tételen kívül már belefér az utánzás is, nyilván, ez legtöbbször önmagában is nevetséges. Paródia nemcsak írásban létezik, élő előadásban is láthatjuk-hallhatjuk, színházban, rádióban, televízióban stb. Gálvölgyi János hírességeket parodizál, vagy akár Csehov drámáit is ki lehet parodizálni, de felhasználták már erre a Rómeó és Júlia témát is. A paródia lehet konkrét (ld. egy esemény paródiája, a nemrégiben megrendezett itteni találkozó), de lehet általánosított is, sokmindre vonatkozó ( pl. a te múltkori önéletrajz-paródiád).

E versed lehetne akár gúnyvers is inkább, mint paródia. Sokat gondolkodtam, hogy ez tkp. egy olyan paródia-stíluselemeket felvonultató mű, amely komikum is lehetne, de annál olyannyira többet mutat, hogy néhol már a groteszk határait súrolja, sőt néhol egyenesen groteszk is. Ezt az írásodat én valamiféle groteszk paródiának nevezném, ha már a paródiát (is) muszáj megnevezni.

Versed ritmusos, azaz jól ritmizáló, versként ritmizáló. Ti. a beszédnek is van ritmusa, de még Gangxta Zoleenak is. Ha a tartalomban írt versformákat (is) akartad volna parodizálni a ritmussal, úgy a szótagszámok "össze-vissza" váltogatása igen találó.
Azonban ha önálló versként egy más témában írtál volna ilyen vagy ehhez hasonló ritmussal, a szótagszámok effajta váltakozása akkor is megállná a helyét. Valójában a szótagszámok szbálytalanul váltakoznak, de mégis logikusan, a vers tartalmi mondanivalóját követve. A következő szótagszámok, a 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, mind megtalálhatók a versedben, nem az itt leírt sorrendben, hanem látszólag össze-vissza. Számomra az egész vers összritmusa akkor lenne rossz, he ezek a szótagszámok éppen az általam leírt növekvő sorrendben követnék egymást. Versed sorainak ritmusrendezése a gondolati ritmust követve logikusan megoldott. 12-12 vagy 10-9-10-9 és más hasonló rendezetten megalkotott verssorokból áll. A látszólag kilógó 3-3 vagy éppen 2 szótagos sorok logikai (érzelmi) kiemelést szolgálnak, véleményem szerint nagyon következetesen, nagyon jól. Olyan fajta szabadverset írtál, melyben nincs meg a hagyományos ritmikai egységesség, mégis ritmusos, a jó rímek használata pedig a nem egységes ritmust is gördülékennyé teszi. A ritmust és/vagy a szótagszámokat tekintve egy olyan szabadverset írtál, mely felrúgva a szabadvers "szabályait" (szabálytalanságait) azok számára is könnyedén érthető és értelmezhető, akik egyébként a szabadverset nem szeretik, nem értik, vagy csak nem szeretik érteni. (Én is ilyen vagyok.)

Versed rímképlete nem szabálytalan; érdekesen szabályos: ababc-cdcdfcfgfcx… stb. Ha jobban átrendezem, akkor láthatóbbak a jó rímek is:

ab
ab
cc
dcd
fcf
gf
fc
x

A rímeket nem óhajtom jobban kielemezni, mivel mind helyénvaló, mind nagyon jó. Néhány sorvég nem rímel semmivel, de ezt ebben a versben nem tudom hibaként értékelni.

Az első versszaknak tulajdonképpen csak a címet figyelembe véve van értelme: költői képek. Ez a versszak egyértelműen lehet paródia, hiszen költői képként olyan eltúlzott fogalmakat (képeket) sorolsz fel, amelyek ilyen sűrű együttléte a legszabadabb, a legmerészebb versben is (elvileg) ritkán fordulhatna elő, az igazság azonban az, hogy előfordul, mégpedig ugyanilyen összevisszaságban és ugyanilyen jelentéstelenül. A te versszakod mégis jelentéssel bír, azaz egyértelműen lejön az, hogy a sokszor megírt sok baromságnak valóban annyi értelme van, hogy semmi! (Elnézést, ezt most itt nem tudtam másképpen megfogalmazni, mi több, nem is akartam!)

A második versszak egyértelműen leírja, hogy a "jó" vershez elég egy szép természeti kép, egy kis virágszirom, melyet bővített mondattá átalakítva (megfűszerezve) máris gyönyörű (akár "csöpögős) verset alkothatunk. Az így született "remekműre" pedig csak úgy szórják az öt csillagot!

"A hozzászóló pediglen,
Értően belemagyaráz,
S mélázik a rímeken
5 csillag!
Ez igen!
Vegyétek, vigyétek ez az én Júdás imám!
Reccs! Potty!:"

A hozzászóló értően belemagyarázza a "versbe" azt is, ami nincs benne. Leírja mennyire érti, mennyire jó, holott gyakran maga a "költő" sem tudja, miről is írt valójában. Ezért is a Júdás ima. Júdás áruló volt. Látszólag szeretetből csókolta meg Jézust, valójában pénzért. Sőt valójában azért, mert a tömegek (is) Jézus halálát kívánták. A tömeg azért akarta ezt, mert a tömeget megtévesztették! A tömeg azt hitte, hogy Jézus rossz. Ezért Júdás megcsókolta őt. Haladt a korral. A tömeg azt hiszi, hogy a költő verse jó. Ezért ötcsillagot ad neki. Halad a korral.

"Hangos emberi szó ugrat!
Mit lovat? Ménest!"

A rossz divatvers nem egy embert késztet "(ál)elámulásra", agyba-főbe dícsérgetésre, hanem sokakat! A költő csak jól átrázott bennünket (nem is írt tkp. semmiről), a költő csak ugrat. Hogy azt higgye valaki: de jó ez a vers. De nem egy lovat (egy embert) ugrat, hanem egy egész ménest, azaz tömegeket! Bizony, ha lehurrogjuk a sokak által dícsért versét, akkor kioktatóan leugat bennünket, olyan, mint a kutya. A kutyának pedig e versedben két tulajdonsága is van: egyszer fölényesen visszapofázik és ugat az erősebb jogán, másszor pedig a kutya egy állat, aki/ami nem tud verset írni. Mert a kutya nem tud verset írni, hisz a kutya egy kutya!

"A poétika meg arcátlanul röhög
A papírját megmutatni nem tudja,
mert azt közreadta!"

A záró sorok jól kifejezik azt, hogy az általad kiparodizált versek nem is lehetnek igazi versek, hiszen azt a (hozzá nem értő) nagy nyilvánosság elé kidobva már "elkótyavetélte" a költő. A Poétika előtt már nem állja meg a helyét, nincs papírja, de minek is, hiszen a nagy semmire már kapott millió ötcsillagot és ez neki elég! Azaz EZ elég neki, ettől már költőnek hiszi magát. Azt azonban nem tudja, hogy a Poétika meg arcátlanul röhög. Arcátlanul. Költőnk soha nem fogja megtudni, ki ő (kik ők), és ki, kik röhögnek "igen jó " versén arcátlanul a háttérben, tudva a szent igazságot.

A szent igazság -bár ezt már te nem írtad le- pedig az, hogy egy valódi vers megírásához nem elég a szív, nem elég az érző lélek, nem elég a fájdalom, nem elég a szeretet! Bizony kell hozzá nagy-nagy tehetség is. A nagy-nagy tehetség kibontakozásához pedig elengedhetetlenül szükséges minimum a nyolc általános elvégzése. Mert a nagy szeretetemmel és tehetségemmel sem igen tudok mit kezdeni, ha nem ismerem a betűket. (E bekezdés az én értelmezésem, bár erre az értelmezésre a te versed irányított. Azt is tudom, hogy e bekezdésemet sokan fellengzős, fölényes leszólásnak ítélik majd, mégsem tudom másképpen elmondani.)

Megjegyzésképpen még annyi, hogy a " költő… kioktatóan leugat" részben bizony én magamra ismertem, sőt jónéhány versemet figyelembe véve, akár az egész vers is vonatkozhatna rám (is).

Versedben hibaként az egész első versszak tartalmát és mondanivalóját említeném. Cím nélkül nehéz lett volna értelmeznem, nem lett volna baj, ha ezt bevezeted valamilyen "az álköltő azt hiszi, hogy ezek a jó képek" sorral, vagy eléírsz egy utalást arra, hogy most a nagyon béna és érthetetlen költői képek következnek. Hibaként értékelem még a "Reccs! Potty!" sort, először is azért, mert nem értem, és nem értem, hogy jön ez Júdás imája után, másodszor pedig ha értem, akkor viszont túl vulgárisnak, sőt obszcén jelentéstartalmúnak tartom, úgy gondolom, ez nem illik a versbe. Talán nem hiba, de fogalmam sincs mit akartál azzal kifejezni, hogy "a költő nem kotlós már… "

Újra elolvasva, már meg is tudtam mosolyogni egy-két részt, azonban szomorú (sic!) és aktuális mondanivalója miatt nevetni továbbra sem tudok. Verstanilag szerintem majdnem tökéletes (az említett kevés hiba miatt nem az), tartalmát és mondanivalóját tekintve pedig kiváló. A költészeten (versen) belüli műfaját tobábbra sem tudom pontosan meghatározni.

Arról külön nem írtam, hogy írásodban és az én elemzésemben az AMF-ről van-e szó, bár a versben leírt "ötcsillag" ezt egyértelművé teszi, mégis; versed mondanivalója az egész mai magyar irodalomra jellemző lehet. Azonban e versed és e versed mondanivalója itt az AMF-en valóban nagyon eretnek szinezetűnek, eretnek elveket vallónak tűnhet, mint ahogy az én itt leírt tartalmi elemzésem is igencsak eretneknek számít(hat).

Versedet én kiválónak értékelem.

Tisztelettel: Dancsa József

(Megjegyzés: Háromszor olvastam át, azonban tudom, hogy sok-sok elütést a monitorhoz szokott szemem csak papíron venne észre. Felesleges lenne negyedszer is átolvasnom, a hibákért elnézést kérek.)

Megjegyzés: A szóban forgó mű ide kattintva nyitható meg új ablakban

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Kritika
· Kategória: Kritika
· Írta: secondEduard
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 4
Kereső robot: 11
Összes: 28
Jelenlévők:
 · hazugsagok
 · Szati
 · Trex
 · VDavid
 · Writer


Page generated in 0.0402 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz