Navigáció


RSS: összes ·




Kritika: RickyS: Kedves Naplóm

, 1626 olvasás, secondEduard , 2 hozzászólás

Kritika

Egy naplóból…

1. Bejegyzés – május 2. este 21:27

Olyan szép sötét van… Kellemes szél fúj, még itt-ott hallani egy-két felcsendülő madárcsicsergést. Alant a lámpaoszlop fényénél milliónyi pici szentjánosbogár, kiket egy denevér család csonkítgat folyamatosan. Teli hold van. Ezen az estén az eddigieknél is szebb. Bár kószál egy-két kósza felhő az égen, kevés az, ami eltakarja a Holdat. Gyönyörű látványt nyújt, ahogy ott fent ragyog ezüstös köntösében… Lent autók suhannak el a végtelenbe fel s alá. A hídon néha-néha elsétál egy-két kósza ember. Felsejlik néha egy-egy kacaj vagy egy halk szófoszlány… kint ülök az erkélyen, és gondolkozom… elcsodálkozom a csillagok milliárdjain, hogy vajon mennyit is tudhatnak az életről…

2. Bejegyzés - május 3. este 22:54

Már megint csak kinnt ülök az erkélyen és gondolkodom. Hogy miért? Nem tudom. Vagy talán csak nem akarom tudni, miért is járok ki mostanában ide olyan sokat. Biztos megvan a maga oka. Próbálok megnyugodni, kikapcsolódni, de hát ez nekem elég nehezen megy. Főleg most… Tudod, úgy érzem, kezd rajtam elhatalmasodni valami nagyon nyomasztó… valami… nem is tudom, valami nagyon terhes érzés, és nem tudok magammal mit tenni. Lehet a magány érzeta az? Ki tudja…

3. Bejegyzés - május 4. este 01:12

Visszatérve arra, amit tegnap mondtam neked, nem voltam őszinte. Sőt, magamnak is hazudtam. Igenis, tudom, hogy magányos vagyok… nagyon is régóta tudom. Miután Ő meghalt… Azóta írok naplót is. Először csak azért, hogy ne érezzem magam egyedül, de rájöttem később, hogy nem magamnak, érte írok. Érte, a lelkéért, a szelleméért.
Sosem fogom elfelejteni, ezt az egyet tudom. Már vagy születésünk óta ismertem, vagy legalábbis úgy emlékszem, hogy a mi kapcsolatunk már nagyon rég óta fennáll. Talán óvodában kezdődött… oh, boldog idők, mikor ezernyi kacagó, vidám gyerek töltötte be a nagy, sárga ház udvarát. Csak úgy becéztünk, hogy Sárga néne. A festés erősen megkapott, a tető repedezett, a falakat a penész rágta - mint egy idősődő hölgyemény. De ez minket cseppet sem zavart. Ugyanúgy szerettük az Öreg Hölgyet, mintha még mindig fenségesen, magasztosan állni, mint új korában. Ezernyi termében végtelen sok játék, kacat, gyermeki dolgok, minden, amire egy kis csemetének szüksége lehet.
Egyesek fennt rajzolgattak, mások lennt szaladgáltak az Öreg Hölgy árnyékos udvarán. Hatalmas jegenyék az udvar négy szélén, mint négy, gigászi óriás. Volt is olyan gyerek, aki nem akart a közelükbe menni, mert félt, hogy elkapják. Gyermeki hiedelem. De ne rójuk fel neki ezt, hiszen még mit tudhat a világról és a körülötte zajló dolgokról? Ez volt az ő kis világa, és az, ami otthon várta: a szobája, a játékai, apu, anyu, testvér. És ez neki elég is volt.
Mint mindig, nyűzsgött az udvar a sok hancúrozó, játszadozó gyerektől. Kik homokvárat építettek, ki rolleroztok, kik a óvonénivel bújocskáztak. Mi nekünk külön helyünk volt. A egy bokorkettősnél, ahol két bokor egymás fölé hajolt, abban a kis vackor szoktunk mi elbújni és játszani.
Emlékszem, amikor egyszer épp bennt voltunk, és kinnt elesett az egyik kislány, mi meg kárörvendően kinevettük. Erre odajött az óvonéni, hogy ez nem volt szép, mert minket is ugyanígy kinevethet valaki, és akkor mi sem fogjuk jól érezni magunkat. Elgondolkodtunk, hogy lehet igaza van, és odamentünk bocsánatot kérni, hisz ki tudja, velünk mikor esik meg mind ez…



Kedves RickyS!

Igen, nyugodtan folytasd, mert érdekes, amit írsz, nagyon szépen írod le a természetet és érdekesen az óvodai (gyermekkori) történéseket. Az elütésekre, a helyesírásra és a mondatalkotásra egy kicsit jobban figyelj, kérlek, mert elég zavaró lehet a sok elírás és hiba. Ha csak úgy leírod és első nekifutásra be is küldöd, az nem helyes, előtte át is kell nézni alaposabban. Most nem kicikizem az írásodat, de az átlagnál jobban hemzsegnek benne a helyesírási hibák, ezért is írok, okulásul, és ez nemcsak neked szól.

A következő szavakat egybe kell írni: telihold, régóta, mindez, valamint egybeírandó lenne a "minekünk" is, azonban egyszerűbb és jobb: nekünk, így rövid alakjában. Az alábbi helyhatározó szavaknak két alakja is van: kinn-kint, benn-bent és fenn-fent, ha az utóbbit használod, ami t-re végződik, akkor csak egy n-nel írandó. Arra is figyelni kell, hogy egy magánhangzó mikor rövid, mikor hosszú.

A kószál a kósza felhő és kicsivel lejjebb leírt kósza ember féle kifejezésekben a "kósza" szó háromszori használata már szóismétlés. Ez az a műfaj, a próza, ahol ellentétben a versekkel a szóismétlés nem megengedett, csak ha különös oka van, pl. művészi fokozás, valaminek a nyomatékosítása, kiemelése stb. Bár a versekben is csak ezek miatt lehet szót ismételni, azonban a verseknek egészen más a stílusa is, a szerkezete is.

"Visszatérve arra, amit tegnap mondtam neked, nem voltam őszinte. Sőt, magamnak is hazudtam. Igenis, tudom, hogy magányos vagyok… nagyon is régóta tudom. Miután Ő meghalt… Azóta írok naplót is. Először csak azért, hogy ne érezzem magam egyedül, de rájöttem később, hogy nem magamnak, érte írok. Érte, a lelkéért, a szelleméért."

Itt egyértelműen megszólítasz valakit, és az is kiderül, nem azt, aki meghalt, valószínűleg a naplódat és ezáltal saját magadat.

"Sosem fogom elfelejteni, ezt az egyet tudom. Már vagy születésünk óta ismertem, vagy legalábbis úgy emlékszem, hogy a mi kapcsolatunk már nagyon rég óta fennáll. Talán óvodában kezdődött… oh, boldog idők, mikor ezernyi kacagó, vidám gyerek töltötte be a nagy, sárga ház udvarát. Csak úgy becéztünk, hogy Sárga néne. A festés erősen megkapott, a tető repedezett, a falakat a penész rágta - mint egy idősődő hölgyemény. De ez minket cseppet sem zavart. "

Itt nem igen lehet rájönni, kit ismertél már vagy születésed óta, az óvodát, vagy egy konkrét személyt? Az elősző megszólításod után és azután, hogy a gyerekekről (egyes szám) harmadik személyben beszélsz, hirtelen többes szám első személyre váltasz… komolyan először az ötlött fel, hogy a megszólított személynek mondod: "úgy becéztünk…", hiszen ebben a ragozott igealakban benne van az, hogy "téged", azaz: "úgy becéztünk téged". Ez akkor lenne helyes, ha előzőleg úgy írtad volna, hogy " mi, (az) ezernyi kacagó gyerek… töltöttük be a nagy sárga ház udvarát…", de nem így írtad, és előzőleg csak egyszer szólítottál meg valakit, ezért ez megtévesztő, még ha tudjuk is miről van szó. Ez itt egy stilisztikai hiba.

"Ugyanúgy szerettük az Öreg Hölgyet, mintha még mindig fenségesen, magasztosan állni, mint új korában."

Gondolom, itt az "állni" szó elírás, valójában itt "állna" kellene, bár lehet "állni" is, de akkor át kell alakítani az egész mondatot.

"Mi nekünk külön helyünk volt. A egy bokorkettősnél, ahol két bokor egymás fölé hajolt, abban a kis vackor szoktunk mi elbújni és játszani."

Itt a "bokros" mondatban olyan elütések vannak, melyek miatt teljesen értelmetlenné válik a mondat. Én pl. megértem mit akartál írni, de nyelvtanilag helytelen, ha alaposan odafigyelsz, te is kijavíthattad volna.

Visszatérve, érdekes, amiről írsz, azaz így első olvasatra nem lehet (még) megállapítani, mi is lesz majd a naplód (regényed?, novellád?) mondanivalója. Egyelőre csak tájleírást (természetképeket) és emlékeket olvastunk. A gyerekekkel kapcsolatban jobbnak tartottam volna, ha nem emelsz ki egy gyereket, aki félt a jegenyefáktól, még ha általánosságban írtad is. Bár ha általánosítottál, akkor a fától félő kisgyermeket mégis csak elég konkrétan kihozod, anélkül, hogy tudnánk, kiről van szó. Ez is stilisztika, amire oda kell figyelni:

"Egyesek fennt rajzolgattak, mások lennt szaladgáltak az Öreg Hölgy árnyékos udvarán. Hatalmas jegenyék az udvar négy szélén, mint négy, gigászi óriás. Volt is olyan gyerek, aki nem akart a közelükbe menni, mert félt, hogy elkapják. Gyermeki hiedelem. De ne rójuk fel neki ezt, hiszen még mit tudhat a világról és a körülötte zajló dolgokról? [Ide nem kell kérdőjel.] Ez volt az ő kis világa, és az, ami otthon várta: a szobája, a játékai, apu, anyu, testvér. És ez neki elég is volt.

"Egyesek" – így kezded, majd "volt is olyan gyerek" – folytatod és a végén leírod: "És ez neki elég is volt". Kinek volt elég? Az általánosításból nem szabad ennyire konkrétba átmenni, hiszen nyilván a száz gyerekből legalább húsz félt azoktól a jegenyefáktól. Az is lehet, hogy ez az a kisgyerek, akit már vagy születésedtől fogva ismersz, de erre, a stílushibák miatt, az egyes és többes szám váltakozó használata miatt nem igazán tudtam rájönni.

Mint láthatod, nem is igazán kritizáltalak, csak a helyesírásra intettelek, de ezek a hibák egy kis odafigyeléssel elkerülhetők. Ha sok van belőlük, írásod veszthet az értékéből, nem lesz annyira élvezhető.

Ha jól tudom, itt muszáj osztályozni, ezért – a helyesírást annyira nem nézve- a stilisztikai hibák miatt úgy gondolom, műved nem kiváló, de jó. A hozzászólásoknál a 3 csillag a jó, úgy gondolom, ez olyan hatos vagy hetes (itt).

Még egyszer mondom, olvasva az írásod, érdekes volt, jónak tartom és várom a folytatást (kicsit több odafigyeléssel.)

Üdvözlettel: József

Megjegyzés: A szóban forgó mű ide kattintva nyitható meg új ablakban

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Kritika
· Kategória: Kritika
· Írta: secondEduard
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 7
Kereső robot: 14
Összes: 39
Jelenlévők:
 · Alberczki László
 · galamboki
 · Nikolett
 · Szati
 · Tollas
 · Trex
 · VDavid


Page generated in 0.0459 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz