Navigáció


RSS: összes ·




Ballada: Sirató

, 352 olvasás, Pandora , 6 hozzászólás

Álom

Ott mi csillog, ott mi villog,
az éjszakák magasából,
éjfél elmúlt anyám, anyám,
be kéne a kaput zárnom.

Hét lámpa gyúl a szemembe,
a sötéten átvilágol,
hangod hallom hegygerincen,
meredekek magasából.

Holt-ezüst a Hold gerezdje,
fogy az éji harapástól,
nagy sörénye szétsugárzik,
havas-tornyán havas-sátor.

Lépés csosszan, a jég koppan,
szorongató éjszakától,
kutya vonyít, őt csaholja
meredekek magasából.

Kint susognak deres-szellők,
görnyed a vén siránkozás,
hol az éjnek íve megnő,
hol az éjfél lelkembe ás.

Alszanak a fák, a rózsák,
hét harsogó lámpa lángol,
bús a szívem, felejtsd gyászát,
meredekek magasából.

Ezüst minden, havas éjen,
jeges falak satujától,
szív-hegyein jár a lélek,
fények láncán füstje táncol.

Égi ajtó becsapódik,
fület zúgat, testet hántol,
hét lámpafény nem világlik,
meredekek magasából.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Ballada
· Írta: Pandora
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 4
Regisztrált: 0
Kereső robot: 13
Összes: 17

Page generated in 0.098 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz