Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Peremvidék

, 443 olvasás, Thalassa , 4 hozzászólás

Misztikum

Marni, mint a sav.
Áttörni rajtad,
belőled fogyni,
morzsolódni el.
Lejjebb, mint alád,
egy kútba érni le, mondjuk
abba a valószínűtlen átjáróba
-tényleg volt ilyen-,
a veranda közepébe, ott,
ki tudja, miért-hogy fúrtba, kút helyett.
Kutak.
Szemek mély gödre, kávák,
ugrás előtt
betongyűrűn láblógatás.

Ha áldoznék, először én vallanék
széthullva, egyre,
a szemfenékig esve, ott,
míg nyitott a kút-bazár.
Elborzadsz helyettem.
Hozzád kijár a rettenet,
hisz itt élsz mindig énelőttem is.
Ismered.

Veled a gondom az,
nem túlélhető a sok vörös,
lobos szegélyek fájnak,
sorvadnak, mint az íny.
(Egy fog - egy halott.)
Ahogy késekkel játszol kékes combjaim között,
parazsat sisteregtetsz, nyákos éjszakát.

Túl lenni rajtam, állandóan, úgy.
Átesni rajtad, valamin túlra, át.
Hasztalan.
Kapcsolgatom tovább
peremvidékeim
hunyorgó kisvillanyát.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Vers
· Írta: Thalassa
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 4
Kereső robot: 11
Összes: 36
Jelenlévők:
 · Alberczki László
 · Divima
 · Kovács Sándor
 · Nikolett


Page generated in 0.0409 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz