Navigáció


RSS: összes ·




Memoár: Lélektánc

, 267 olvasás, lonelywanderer , 2 hozzászólás

Kedvencemnek

Nyuszi


Egy virágot téve a sírodra megdördül az ég. A föld betakar, örök álom vár rád. Remélem, boldog leszel a másik világban és szabad, akár a szél.
Pillantásod élénken él emlékeimben, úgy szerettünk, ahogy soha senki mást. Ám egy érzéketlen személy elvett téged tőlünk. Nem érdekelte, mit éreznek mások, mikor élettelen tested előkerült a homályból. Nem számított neki az ezernyi könnycsepp, miket érted hullattunk. Mint a sötétség démona, mérget szórt amerre járt, halált hagyva maga után.
Gyilkos jár köztetek emberek!
Nem a vérszomjas, elmebetegfajta, de attól még gyilkos. Nem foglalkozik másokkal, csak önmagát élteti.
Talán nem tudja milyen, mikor egy cica minden szeretetével megajándékozza. Mikor hazaérve az iskolából vidáman, nyávogva köszönti gazdáját. Mikor dorombolva kuporodik az öledbe vagy a cipőfűződdel játszik. Mindezt nem értheti, mivel nem élte át. De ez nem mentség arra, amit tett. Fagyos szívvel hagyott elpusztulni kínok közt, egyedül. S nem te voltál az egyetlen áldozata.
Gyereksírás töri meg a csendet, zuhogni kezd az eső. Megrendült lélekkel, fájdalommal telve hagyunk hátra, búcsút veszünk tőled. Sosem felejtünk el, az idők végezetéig megőrzünk emlékeinkben.
Az éjszaka hercege pedig megkapja méltó büntetését. Aki ilyen aljas dolgokat művel, az égjen el a pokol legmélyebb bugyrában szenvedve, úgy, ahogy azokkal tette, akiktől elvette az életet.

(Nyugodj békében)

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Kedvencemnek
· Kategória: Memoár
· Írta: lonelywanderer
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 1
Kereső robot: 16
Összes: 27
Jelenlévők:
 · PiaNista


Page generated in 0.0462 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz