szavam oly gyöngén fénylik
mint a kés
éber és
bár eddig várt
most hallgatag
mint hűs magányba zárt
únt madarak
szürke szemedet
nem tudom megnevezni
azt hiszem csak csillagok
ég helyett
keskeny ajkaidról
fogad csikorgása
ím elveszett
megmaradtunk
egymásnak
ha már szédelgő szelek
egy kupacba összehánytak
és felsírnak a rettenetes kék egek
és a romló avar közt
hamuszínbe vész a világ
te majd elfelejtesz
s meggyászolnak
a Jászai parkban a fák
Megjegyzés:A mű eredeti vagy torzított formában Pilinszky idézeteket tartalmaz.