Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: A gyertya lángja

2014-01-01 18:59:14, 233 olvasás, lonelywanderer , 2 hozzászólás

vers, versek, gondolat, gondolkodás, merengés, tűnődés,

Jeges szél süvít végig a város felett,
Egy anya sírva hívja gyermekét.
Kiáltása elveszik az éjben,
A gyertya lángja azonban még mindig ég.

Csak a hold hallja a szenvedők imáit,
Kiknek szívében ott van még a fény.
Keserű könnyeik porba hullnak,
A gyertya lángja azonban még mindig ég.

Ágyúdörgés töri meg a néma csendet,
A halottas földből kinyúl egy kéz.
Szolgák nyögnek nehéz iga alatt,
A gyertya lángja azonban még mindig ég.

Árnyék vetül a fagyos, véres világra,
Senki sem érti mások énekét.
Emlékeknek hely itt nincs sehol,
A gyertya lángja azonban még mindig ég.

Apró, fehér virág hajt ki a jég alól,
Aki túlélte a tél hidegét,
Szirmain megcsillan a napsugár,
S a gyertya lángja még mindig ég.

Megjegyzés: (első versem)

Kinyomtatom