Jeges szél süvít végig a város felett,
Egy anya sírva hívja gyermekét.
Kiáltása elveszik az éjben,
A gyertya lángja azonban még mindig ég.
Csak a hold hallja a szenvedők imáit,
Kiknek szívében ott van még a fény.
Keserű könnyeik porba hullnak,
A gyertya lángja azonban még mindig ég.
Ágyúdörgés töri meg a néma csendet,
A halottas földből kinyúl egy kéz.
Szolgák nyögnek nehéz iga alatt,
A gyertya lángja azonban még mindig ég.
Árnyék vetül a fagyos, véres világra,
Senki sem érti mások énekét.
Emlékeknek hely itt nincs sehol,
A gyertya lángja azonban még mindig ég.
Apró, fehér virág hajt ki a jég alól,
Aki túlélte a tél hidegét,
Szirmain megcsillan a napsugár,
S a gyertya lángja még mindig ég.
Megjegyzés: (első versem)