Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Jézus és az öcsém, az anyám, meg az…

, 642 olvasás, secondEduard , 12 hozzászólás

Paródia

Jézus és az öcsém, az anyám, meg az öcsém takarítónője, valamint Puskin anyja és a bejárónő


Kedves Szerkesztők!

Sajnálattal és egyben nagy örömmel közlöm, hogy én egy másik dimenzióból jöttem. Igen, egy másik világból, ahová csak időgéppel lehet eljutni. Amúgy meg secondEduard vagyok és ne higgyétek, hogy megőrültem, mert én egy másik secondEduard vagyok, nem az itteni. És azért írok sajnálattal, mert a ti dimenziótokból való József utolsó borzalmas írása késztetett erre, és azért örömmel, mert végre írhatok kedvemre való kritikát, vagy paródiát. Tudom, úgysem hisztek nekem, de ha valakit érdekel, nézzen utána a neten a párhuzamos dimenzióknak. Az Univerzumban vagy inkább Multiverzumban létezik egy másik Föld, rajta egy másik secondEduarddal, na ez vagyok én. Nem bonyolítom, inkább a lényegre térek. (Ne is kérdezzétek, hogyan sikerült idejutnom, a ti világotokba.) Amikor elolvastam a Jézus és az öcsém c. írást, arra gondoltam, ilyen giccses, logikátlan, tartalmilag és nyelvtanilag hibás, unalmas és egyben hatásvadász prózát még nem láttam. Külön szerencse, hogy ezt a velem azonos nevű és talán azonos génállományú József írta, akit nyugodt szívvel kiparodizálhatok, hiszen ha vérig sértődik is, elvileg rám fog megsértődni, ami olyan, mintha magára sértődne meg, hiszen itt az AMF-en senki nem hiszi el, hogy létezik másik dimenzió és hogy létezik egy másik secondEduard is. Nyeregben vagyok hát, és végre írhatok egy olyan paródiát, amikor egy az egyben csak átírom a szerző művét, bemutatva ezzel, hogy mennyire nagy borzalom az, amit elénk (azaz elétek) tárt. Ezt soha nem tudnám megtenni senki írásával, se az én világomban, se a tiétekben, hiszen itt és a mi Univerzumunk költői oldalán is a finomkodó paródia a szokás, és nem az, hogy az eredeti művet úgymond "megbuherálom". Nos, jó ez így, ahogy van, igazán szerencsés fickó vagyok, a tér-idő-dimenzió utazás miatt is, meg hogy pont a hülye alteregóm tudott ekkora baromságot írni. Kicsit ég is a pofám, mert ilyen borzadványokat én nem írok soha, de teljes mértékben kárpótol az, hogy a művéből megírt paródiában bemutathatom a hiányosságait. A prózája alá oda is írtak pár hibát, de ő nem javította ki, ami nem baj, így még élesebben mehet a dolog. Kérésem csupán annyi, hogy tegyétek közzé a paródiát.

Köszönettel: secondEduard (Multiverzum, OXY-rendszer, Föld bolygó)

***

secondEduard:

Jézus és az öcsém, az anyám, meg az öcsém takarítónője, valamint Jézus anyja, aki nem Mária Magdolna
(próza)

Borzasztóan nagy baj, hogy szent este be vagyok rúgva. Hát ennél nagyobb baj csak akkor lenne, ha vagy nem lennék berúgva, vagy akár négykézláb járkálnék. Így nem tudom pontosan elmesélni, mi is történt velem. Talán, jobb is. Még nagyobb baj, hogy amit most írok, csak karácsony másnapján, azaz nem huszonnegyedikén lesz olvasható. Vagyis még régebben, a 24-e munkanap volt, most már nem az. Nem is baj. Igazából nem is értem, minek ide munkanap, meg hogy hányadika van, hiszen tökmindegy, a lényeg maga a történet lesz, ami majd most jön. Éppen akkor történt velem, vagyis ma az, amit el akarok mondani. Tehát igazából tegnap volt az, amit ma mesélek el, hogy ma történt meg az, ami valójában majd holnap lesz úgy, mintha tegnap lett volna. Szóval én most be vagyok rúgva. (Igen, azt hiszem, ez elégé nyilvánvaló.) Hehe, ez tiszta jó. Úgy értem, rózsaszínben látom a világot, de igazából ez nem számít. Semmi nem számít, csak a jó novella, a fantáziadús előadásmód. Ma délután voltam vásárolni, bizony, de tényleg, elmentem az Europarkba. Ez Budapesten van, hol is lehetne máshol? Tömkelege a közönségnek, szóval elájultam, annyian voltak. És azon meg duplán elájultam, hogy nem vásárlók voltak ott, hanem a közönség, el nem tudom képzelni mit néztek, de biztosan nagyon érdekes volt. Mindenkire rájött az év végi ajándékozás, a jaj de szeretlek karácsonykor fíling, meg ilyesmi. Ez a jaj de szeretlek ez tényleg olyan fílinges, hogy már-már közhely, de egy prózába elmegy. Nekem is ünnepi hangulatom lett, na nem azért, mert ilyenkor vagyok rendes csávó, amúgy sem vagyok az soha, hanem mert engem tényleg megszáll ilyenkor valami, olyan égből jött ünnepi hangulat, ne persze, nem az égből, de olyan, mintha az égből jönne, és mégis a földről jön, szóval, haver, ne bomolj, én tényleg érzem azt, hogy ünnep van.

Ment minden a szokás szerint. De hát mi a szokás? Hogy megy minden, mint a kés a vajban? De jó a dezodor, ünnepi, kimondottan karácsonyra ajánlják, ezt nem lehet kihagyni, ózonrétegpusztító, az élesztő meg le van árazva 30 Ft-ról 28-ra, és külön szuper ára van a szilvapálinkának. Nem is beszélek most a sertészsírról, pláne, hogy nem élek vele. Azt mondták, hogy tudja Ön, mire van szüksége az ivartalanított macskájának? Más összetételű macskatápra. De azt nem mondták, hogy vajon Ön, bassza meg, mit szólna, ha Önt is ivartalanítanák? He? Mit szólna, ha egy életre tönkre vágnák a nemi életét? Talán más kaját kéne ennie előre becsomagolva? Vitaminokkal, vagy mi?

Ahogy mendegéltem a nagy rohadt bevásárlókocsimmal, mert tényleg nagyon rohadt nagy volt, és arra gondoltam, majd leedzem ezt a sok kaját, pl. a macskatápot is, ugye, mert eddig más kajáról nem is volt szó, egy pasi jött velem szembe. Vagy egy pacák, ipse, hapsi, mókus, fazon, madár, csóka. Nem a boxoló madár és nem a népdal csóka a mai Romániából, ami régen Erdély volt. Nem, nem jött szembe velem a Tizenhét magyar vármegye, csak úgy eszembe jutott ez a csóka, hogy mintha származásilag nem káposztásmegyeri lenne. Szóval jött szembe a csóka, és észre sem vettem volna, ha nem ütközött volna bele az én bevásárlókocsimba. De beleütközött, hatalmas robajjal, tiszta erőből, a két kocsi szinte ripityára tört a nagy robbanástól. A szilánkok a Blaha Lujza térig szálltak. Mondom neki, mi a fasz van, haver? Rám néz és azt mondja, hogy nyugodjál már meg, köcsög, békés ünnepeket! Normális ez? Békés ünnepeket kíván, miközben nekem kiborult az összes konzervgombám, konzervparadicsomom, konzervbabom, üdítőm, dühítőm, süketítőm, szeletelt sonkám és perezgelt bordám? Akartam neki valami nagyon durvát mondani, de megelőzött. Odalépett és még egyszer leköcsögözött, majd békés, boldog ünnepeket kívánt. Csak néztem. Úgy nézett ki a csóka, mint Che Guevara vagy Fidel Castro 30 éves korában. Magas, vékony pasi volt, körszakállas, kreol bőrű és a haja, hát olyan vállig érő félhosszú haja volt. Kissé csodálkoztam, hogy Che Guevara hasonlít Jézusra karácsonykor, és még ő kér elnézést, sőt, boldog ünnepeket is kíván. Persze, le is lőhetett volna, így annyira nem voltam elájulva. Ő meg, mintha mi sem történt volna, azt mondta, hogy megnyertem az évi vásárlási nyereményjátékot, meg az albán lottót, és otthon majd átvehetem a szelvényt, aztán meg a nagy lóvét. Csak mert a gyerekeimnek is jár ennyi, ez évben, tette hozzá. Néztem rá, mint Mózes a hidegkúti kőtáblákra Szentiván éjjelén, és hülyének tettem magam. Közben azt gondoltam, megint egy barom karácsonyra, úgy értem, rajtam kívül még egy. Fizettem gyorsan a szupermarketben és hazamentem. Otthon a feleségem azzal fogadott, hogy levelem van, és hurrá, és éljen, felbontotta, és megnyertem az évi vásárlási nyereményjátékot, meg az albán lottót! Nyolcvanezer forint, hű, a francba, elég sok pénz, igaz, ennél kicsit többet keresek havonta, olyan 12 ezer dollárt, de azért nem semmi, mégse. Úgy élni, hogy az ember az USÁban dolgozik, és közben Magyarországon él, és Albániában költi a pénzét, meg a prózája alapján bele lehet zavarodni, hogy hol is van, és mit is nyert meg, hát ez tényleg nem semmi! Teljesen elaléltam az örömtől, mondtam is Dissinek, vagyis Dessinek, azaz Diessienek illetve Kittinek, hogy picit ledőlök, és utána leszek kész a karácsonyfát feldíszíteni, és ő bele is egyezett, így hát lefeküdtem, bár már akkor totál kész voltam. Így hát az ágy mellett lévő aszalt szilvás Unicumból lehúztam egy jó nagy adagot, és most talán csak a nagyon hülyék csodálkoznak azon, hogy azonnal elaludtam.

Arra ébredtem, hogy az áruházi fazon, az a jézusképű Che Guevara ott áll az ágyam mellett és üvöltözik, hogy Ő Fidel Castro. Jézus, kiáltottam, maga meg mit keres itt? Akartam volna még nagyobb botrányt csinálni, de lenyomott az ágyra. Nyugodjon meg, maga pocokfejű tatár állat, mondta, semmi baj nincs. Hát ez jobban esett, mint a sok leköcsögözés, de nem elmélkedhettem, mert folytatta. Csak azért jöttem, maga nyúlfejű víziló, hogy felébresszem. Csak tudatni szeretném, mit is akar, szólalt meg újra. Szóval szeretném tudatni, ki mit akar, és azt meg nem szeretném tudatni, ki mikor mit mond, mert ez a párbeszédes rész már annyira érthetetlen, hogy fogalmunk sincs, ki mikor mit mond, és mit is akarunk tudatni, azonkívül, hogy fogalmunk nincs, ki beszél és mikor és mit? Hát teljesen ki voltam borulva, Úristen, mit akar ez itt? Arra gondoltam, valami őrült, valami diliházból totál most szabadult, azaz aki totálisan most szabadult ki, és aki pont engem talált meg. Felkeltem, lemásztam az ágyról, és úgy, ahogy voltam, pizsamában, elkezdtem levetkőzni, hogy átöltözzem hálóingbe. Mikor felvettem magamra a nagyapám játékhelikopterét, megkérdeztem tőle, ki ő, és mit akar itt? Azt mondta, boldog ünnepeket kíván, kussoljak, mert mezei hörcsög pofám van, és szeretné, ha megbánnék minden rosszat, amit tettem. Néztem rá, mint vak tehén az anyjára, tót pék a nénjére, és úgy, mint gyengeborjúszájú legény az Orleans-i Szűzre. Hogy én mit bánjak meg? De ekkorra már a szoba fala átváltozott kivetítővé, vagy digitális nagytévévé, monitorrá, valami prózában is leírható baromsággá, nem is tudom mivé, és láttam, hogy ahogy odajön hozzám egy hajléktalannak kinéző csaló és pénzt kér, én meg azt mondom, hogy nem kérek szélvédőmosást, hagyjon békén. Mire összevissza keni vastagon habbal a kocsimat és félóráig mossa, mögöttem már egy egész sor, akik miattam nem tudnak átmenni a lámpánál. Egy idős asszony le akart ülni a villamoson, és nemhogy nem álltam fel neki, de még el is gáncsoltam, és így ő fejjel beleesett valami zöldségeskosárba, aztán megszólít a kislányom, hogy vigyem el balettórára, és azt mondom, hogy nincs is balettórád, hiszen korcsolyázni jársz. Majd jön anyám, hogy látogassam meg, de én nem érek rá elmagyarázni neki, hogy nekem nincs is anyám, mert agyvérzést kapott, mikor megtudta, hogy megszülettem.

Csak lestem… ezt a sok költői, filmszerű képet, elég megrázó volt. Az alak, a Jézus kinézetű Che Guevara fickó meg csak áll, és néz engem vagy állt, már azt se tudom, melyik időben vagyok vagy voltam. Nem csoda, ha amit ma írok, azt már megírtam és csak holnap fog megjelenni. Majd odahajol, mármint a Che-Fidel féle alak, és suttog valamit a fülembe, és kimegy az ablakon. Azt súgja, hogy minden megbocsájtható, minden helyrehozható! De pont az ablakon?

Otthon vagyok karácsony másnapján, másnapos, félig részeg, és fáj mindenem. Igazából meg, valljuk be, hogy fetrengek a földön, néha dülöngélek, és nem is vagyok magamnál. A karácsonyfa feldíszítve, igaz, már ötödszöri nekifutásra, mert kétszer eldőlt, aztán bekrepáltak az égők, később kigyulladt, amikor meg minden rendben volt, felrobbant, mert Dessie, aki Dissi, a csillagszórók helyett a szilveszteri rakétákat tette fel rá. Na, most már jó, az ajándékok alatta, látszólag minden oké. Tegnap nem vettem fel a telefont, amikor az öcsém keresett. Ez nem szép, tudom, de ő kezdte, ő nem szólt hozzám először, évekkel ezelőtt. Mert évekkel ezelőtt ezidáig megmagyarázhatatlan okokból az öcsém nem szólt hozzám, utána meg én őhozzá. A valóságban meg az történt, hogy leejtettem a születésnapi tortáját, mire ő azt mondta, hogy te hülye fasz! Én meg azt mondtam, hogy a te a k… anyádat, te barom állat. Mire ő közölte, hogy menjek én a rohadt édes k… a… riherongy retkes faszba. Mondtam neki, hogy ő egy nagy hülye barom állat, olyan, mint a gézengúzarcú vadbarom. Na, ezek után mit mondhatnék neki?

Bemegyek az ebédlőbe. Előjönnek, először Dissi, vagyis Diessie, azaz Dessie, pontosabban Kittie, illetve Kitti, majd a kislányom, akinek nincs neve, de a próza elején még több gyerekem volt, hát előjön még Sussye, meg Dussye és Gergő meg Pergő. A vacsora pulyka, szuper desszert, minden tökéletes. A pulyka nem a szuperdesszert, a pulyka a főétel, a szuperdesszert nagyapám helikoptere méhpempős búgócsigába mártva tejszínes anafilaxiás shock-kal. De nekem fáj belül valami. Talán az a három tál mákos guba. Fáj a tegnap este, nehezen kapok levegőt, tény, hogy nincs a házban szénmonoxid mérő készülék. Tigáz számla viszont van, mikor megláttam, úgy éreztem, mintha nem is én lennék, és ezt meg is írtam nekik. Azóta fűtés sincs. Majd holnap fellocsolom a padlót, és akkor a kislányom itthon is korcsolyázhat.

Átadjuk az ajándékokat, mindenki boldog. Örömömben elalélok. Eredetileg a szilveszteri rakétákat kaptam volna, de így kaptam 24 db petárdát és 19 csillagszórót. Meg is gyújtom őket, ekkor kellett másodszorra is kihívni a tűzoltókat. Kaptam még két méter endeláber kábelt és egy okos telefont. Olyan okos, hogy én tök hülye vagyok hozzá. Aztán csöngetnek. A takarítónő már hazament, kimegyek én. Azért van takarítónőnk, mert igazából bejárónőnk van, mivel mi Amerikában élünk. De valójában élhetünk Magyarországon is, csak akkor vagy nem 80 ezret nyertem, vagy nem most, hanem 30 éve. Szóval éppen szűkölködünk, de a takarítónőre félretettem. Tehát csöngettek, kimegyek. Egy hajléktalan, egy koldus, egy totál lezüllött fazon áll az ajtóban. Gondolom, ennek is jár valami, adok neki pár szendvicset. Na, oké, nesze pár forint. Gondolkodom, adok neki még 50 dollárt is. Aztán újra visszajövök, elmegyek, kimegyek, bemegyek, aztán újra odamegyek, kapjon még két csokit is. Amikor visszajövök a konyhába, rájövök, hogy nagy bűnt követtem el, nagyon nagyot, és ezt már soha nem fogom tudni jóvátenni. Túl sok volt neki az ötven dollár. Nekem meg sok volt a 80 ezer forint. Hiányzik az öcsém, pedig ő is hozhatna még vagy 80 ezer dollárt. Szeretem Dessit, Diesseit még jobban. És a kislányomat, meg a többi 5 gyerekemet is. Nagyon szeretem őket. Közben keresem, hol van az aszalt szilvába ágyazott Unicum?

Csöngetnek megint. Nálunk egyfolytában csengetnek. Akár percenként is csengethetnének. Kimegyek. Ott áll a Jézus kinézető fazon Rákosi Mátyásnak öltözve, és a csöves, akinek már adtam ajándékot. A Jézus kinézetű Rákosinak öltözött faszi Károsi Benőként mutatkozik be. Behívom őket. Leülnek az asztalhoz. Ültesd a disznót az asztalhoz, a lábát is felteszi. Orosz közmondás. Bejön Deissey (Dissie) és a kislányom, meg a hat gyerek, kérdezik, ki ezek? Mondom, hogy jó emberek, olyan jók, hogy mindjárt elszállnak, és amilyen én soha nem lehetek. Szedek nekik is vacsorát. Jézus megszólal, azt mondja, ne cselekedjetek hiába, de ha cselekedtek, inkább csak cselekedjetek egyfolytában, mert a cselekedetnek mindig cselekedet a vége. Ránézek és azt mondom, maga szórakozik velem Fidel Castro Úr? Mire Ő megfogja a kislányom kezét és úgy mondja: minden megbocsáttatik néktek, ha ti is hoztok még pulykát a kedves vendégeknek, és akkor elengedtetik a túszok keze. Az úr asztalánál békesség szálljon rátok!

A másnaposságot már nem érzem, úgy vélem, nem is követtem el semmi rosszat, így szedek még egy kis krumplisalátát, marhanyelvet, majonézes kukoricát, húslevest, töltött káposztát. Teszek mindenki tányérjára beiglit, diótortát, halászlét, rántott nyulat. Amikor látom, hogy kezdenek rosszul lenni, tálalok még zsíros kenyeret vastagon cukorral, pacalpörköltet bundáskenyérrel, és némi magyaros lecsót kolbásszal, debrecenivel, nokedlivel. Nem sajnálom a zsírban felfuttatott olajos tehéntúró-tejföl pogácsát sem, és ránézek Dissire, aztán megfogom a kislányom és mind a hét gyerekem kezét. Hagymás rántotta sült szalonnával! Szeretem őket és szeretem a világot is. Pacalostul, tehéntúróstul, cukros-lekváros-buktástul. Semmi nem érdekel, a rántott halon kívül, és bár most többen vagyunk, mint gondoltam, mert hogy 8 gyerekem van plusz Che Guevara és a koldus, mégis boldog vagyok. Most tényleg kitisztult számomra a világ. Nyilván ismét belehúztam a szilvás Unicumba. Kinézek az ablakon és látom, hogy esik a hó. Látom, hogy az öcsém, a szakadó hóesésben a házunk felé közeleg, de közben megbotlik egy hóbuckában és elesik. Semmi baja nem lesz a hóeséstől, de ekkor ráesik egy villanyoszlop. Na, majd feláll, erős fickó ez, amikor látom, hogy rázuhan egy égő helikopter. Ugyan már, majd itt bent jól felmelegszik. Tuti behúzok neki egyet, hát mit képzel? Villanyoszlop helikopterrel? Na, ettől kissé lenyugszom.

Úgy érzem, mintha a koldus és Jézus itt sem lenne, csak Che Guevara és Fidel Castro bámulnak rám. Bámuljanak, majd ha kimiskárolom őket, könyörögni fognak az ivartalanított macskatápért!

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Paródia
· Kategória: Próza
· Írta: secondEduard
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 1
Kereső robot: 16
Összes: 29
Jelenlévők:
 · Friedrich


Page generated in 0.0385 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz