Itt van megint, itt van újra
Karácsony szele elmém borzolja.
Kapkodó kezem alig bírja, a munka súlya húzza.
Csillogjon a konyha, szép legyen a szoba, nehogy egy pókháló befonja.
Rohanj ki még a boltba, hiányzik a vacsora csúcspontja.
Itt van megint, itt van újra
Karácsony szele elmém borzolja.
Már csak pár óra és kezdődik a móka, de mi ez?
Az ajándékok hada még csupaszon, és a fa is még vár… óh, mennyi munka.
A fejem ezer felé áll, és közben alig várom már a csendes estét, mi a munka végén vár.
Dolgos testem meg nem áll, de gondolatban elmém száz világ egén jár, mert hiába no,
a mese bennem soha-soha meg nem áll… szövi tovább magát és megújúlva vár egy más világ.
Itt van megint, itt van újra
Karácsony szele elmém borzolja.
Elég-elég, legyen vége már, jöjjön a dal a boldog mosoly az arcokon, bontsunk,
nevessünk, együnk, igyunk és mulassunk, mert a legfontosabb ezen az estén…
Hogy együtt leszünk, a nagy család!
Ezért is mondom, ne gondolj a sok gondra jóbarát!
A munka után nézz társadra, barátra, barátnőre, anyára, apára, testvérre, szeretőre…
… és meglátod miért éri meg ez az este, a szemében ott lesz a szeretet, a béke
és az öröm hogy most is ott vagy vele. Így a jó, ezért a jó a Karácsony este!
Online látogatók:
Látogató: 161
Regisztrált: 2
Kereső robot: 39 
Összes: 202
Jelenlévők:
