Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Karácsonyi misztérium

, 508 olvasás, NeMo , 2 hozzászólás

Megemlékezés

Későre jár. Elszunnyadt minden lény,
puha hó fed mindent, csendes az éj.
A sötétben hunyorgó csöppnyi fény
pislákol ásító barlang mélyén.

Egy férfi, egy nő, és egy újszülött,
törékeny ember; bár égi küldött,
csöppnyi száján mosolyt ringat az est,
serkenjen álmából, aki nem rest!

Egy üstökös vagy egy csillag fénylik?
Juhászok fohásza száll az égig,
míg birkák nyája csendesen legel,
s egy komondor meleg párát lehel.

Elindulsz velük megújult hittel,
vagy bambán hunyod be vakult szemed?
Karácsony nem vehető meg kinccsel;
titka a béke, remény, szeretet.

Ha minden nap Karácsony lehetne,
ajándék a szó, a tett, a mosoly,
sokat tudnál tenni harcok helyett,
mellyel másnak örömet okozol,

megújulna az elvadult világ,
porba hullana pénz és hatalom…
Isten gyermeke, apró kis virág…
Veled együtt én is ezt akarom!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: NeMo
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 200
Regisztrált: 3
Kereső robot: 26
Összes: 229
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.4061 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz