Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A téli napforduló margójára

, 451 olvasás, soulkeeper , 4 hozzászólás

Néhány szóban

Időmet őrzi a kalendárium,
elmém poros antikvárium,
és az emlékeimet mint válium,
fedi el az antik-vári rum.

Fénytelen lett mára a napfény,
csupán tompa, Tél-vész lehelet.
Kusza ágak csupasz peremén,
magányosan ül a szeretet.

Ma még jó, hisz csak csendben elmerengne,
emelt fővel, gőgösen hiún.
De lebbenő szelleme felébredve,
holnapra már tomboló tájfun.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Vers
· Írta: soulkeeper
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 22
Jelenlévők:
 · hegeanna


Page generated in 0.0381 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz