Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A művész

, 304 olvasás, Pandora , 5 hozzászólás

Ezek vagyunk

Csodát őrzött ujjaiban, a múltját.
Ácsorgott ott és ült padkák mellett,
nézte, ahogy az emberek sietnek,
hallgatta száguldó autók zaját.

Egyszer elővette a hegedűt,
és játszott. Társai, a szomorú,
hallgatag emberek, iszonyú
táncba, ivásba fogtak mindenütt.

Hogy mennyit ért? Valamikor nagy úr
lehetett volna! Művész! Lányok, fiúk
körülrajongott sztárja, bálvány, örök.

De itt most minden sorvad. Szótlanul
húzta. Azután leitta magát,
S rongyokban halt meg kint, a pad mögött.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Pandora
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 1
Kereső robot: 13
Összes: 28
Jelenlévők:
 · galamboki


Page generated in 0.0372 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz