Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hajlít

, 388 olvasás, Thalassa , 4 hozzászólás

Ezek vagyunk

Lehetnék így fa is.

Rendszeres halál dob rám rügyeket
és figyel, kihajtok-e.
Engem szorít a féltés,
szikár és hajthatatlan,
kérdés, kinek kell mennie.

Igaz, hogy fárasztó a mélység
s a magas túlontúl távoli.
Emberformába zárva
oly hosszadalmas
a törzs verőerét fent elszorítani.

Újratervezek.

Csúcsokat görbítek lábaimhoz.
Lépcsőházi élmény,
zuhanni fölfelé.
Csúcs és gyökér,
hajlított harmonikatér,
liftakna, drótkötél,
csúcs és gyökér.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Thalassa
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 23
Regisztrált: 5
Kereső robot: 8
Összes: 36
Jelenlévők:
 · Ara_Rauch
 · GoldDrag
 · Kavics
 · Kovács Sándor
 · Marossy József


Page generated in 0.043 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz