Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Fogak, tündérek és egyéb üzleti ügyek

, 220 olvasás, Hypnos , 3 hozzászólás

Ezerszín

Lassan kilenc óra, Szeréna most már biztosan alszik. Essünk túl rajta, mielőtt ez megérkezik, hogy begyűjtse a jussát. Sóhajtva felállok és a lányom szobája felé indulok, majd egy pillanatra megtorpanok. Megforgatom a kezemben az érmét és rövid fejszámolás után visszafordulok. Kell még egy érme.
Immár két érmével halkan benyitottam a szobába, sötétség fogad és néma csend. A folyosóról beszűrődő fény pont elég, hogy eljussak az ágyig. Szeréna aranyosan szundikált és már megint szopta az ujját. Nem kellett volna olyan hamar leszoktatni a cumiról. Vettem egy mély levegőt és lassan becsúsztattam a kezem a párnája alá. Pár pillanat múlva meg is lett, amit kerestem, az ujjaim közé szorítottam őket és kihúztam. Egyáltalán mit csinálnak ezekkel? Ez is olyan lenne, mint a kupakgyűjtés, hogy igazi haszna nincs, csak adnak az embernek hitet abban, hogy valami jót tett? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok merültek fel a bennem, miközben szemügyre vettem a két fogat a tenyeremben.
Hanyagul betoltam a két érmét a párna alá, aztán kiosontam. Különös volt, hogy Szeréna még csak meg sem rezzent a művelet alatt. Ijesztő volt belegondolni, hogy valamikor régen, éjszakánként, körülöttem is ott legyeskedett valaki ezzel a szándékkal. Mégis hány dolog, lény vagy ember sétálgathat keresztül a szobán, matathat körülöttünk, miközben alszunk és még csak észre sem vesszük. Belegondolni is rossz.
A konyhában letettem az asztalra a két tejfogat, leültem és vártam. Pár perc és itt lesz, pont kilenckor. Mindig pontos szokott lenni. Nem tudom hogy csinálja, biztos varázslat. Ahogy vártam, másodperc pontosan mikor kilencet mutatott az óra valami halkan bekopogott a konyhaablakon. Szélesre tártam, hogy az alig fél méteres nő belebeghessen rajta.
- Szép estét, Zubina. Gyönyörű vagy, mint mindig.
A kis nő leszállt az asztalra, így volt körülbelül egy magasságban velem, megigazgatta fehér ruháját, ami szinte világított és csillogott.
- Köszönöm -mondta és beletúrt szőke hajába. -Hogy van a kis Szeréna?
- Jól van, kicsit betegeskedett az utóbbi időben. Tudod, a hirtelen időjárás változás.
- Igen, tudom. Egyszer süvít a szél és vízszintesen esik a hó, a másik napon meg folyik a tündérről a víz. Szabad?
Zubina az egyik fejre fordított pohárra bökött, majd mikor intettem, hogy szabad odalépdelt, helyet foglalt rajta, fújt egyet és megtörölte a homlokát.
- Fáradtnak tűnsz, mi a helyzet? -kérdeztem.
- Áh -legyintett. -Sok a munka. Nálunk nincs olyan, hogy munkaszüneti nap, meg ünnepnap. Ha menni kell, akkor menni kell. Meg meleg is van.
- El tudom képzelni. Megkínálhatlak teával, jó hideg.
- Köszönöm -bólintott hálásan a tündér.
Kivettem a hűtőből a bekészített üveg teát és az üveg kupakjába töltöttem egy keveset, ugyanis nem voltak tündér méretű poharaim. Odaadtam Zubinának, aki egy hosszú kortyot ivott belőle és elégedetten sóhajtott.
- Ez jól esett. Képzeld, milyen emberek vannak. Múltkor elmentem egy családhoz, mert két gyerek is volt és mindkettőnek jöttek a fogai. Az apa fogadott és lényeg a lényeg elkezdett nekem udvarolni, hogy maradjak, meg beszélgessünk, meg dicsérgetett. Az ilyennek nem olvastak soha meséket, hogy nem a tündérnek kell udvarolni, hanem a királylánynak?
Ismét sztorizgatós kedvében volt. Mindig is jó hallgatóság voltam, meg ugye aki szeret beszélni, azt hagyni kell beszélni. Azt nem tudom minden tündér ilyen-e, de Zubina szeretett beszélni, legalábbis mindig volt valami mondanivalója.
- Nem nagyon szeretnék visszamenni oda. Félek, hogy baj lesz.
- Akkor ne menj. Küldj valaki mást arra a címre.
- Nem lehet -rázta meg a fejét. -Körzetek vannak. Ha az én körzetemben van, az én dolgom.
- Akkor nem tudom -vontam meg a vállam. -Viszont nincs mit ezen csodálkozni, elvégre egy csodaszép tündér vagy. Nem csoda, ha az emberek szeretnének közelebb kerülni hozzád és eljátszadozni a gondolattal.
Zubina elgondolkodva belenézett a kupakba.
- Te is eljátszottál a gondolattal? -kérdezte.
- Persze -vallottam be. -De nem működne ez köztünk több okból sem. Az egyik, hogy négyszer akkora vagyok, mint te.
A tündér rám emelte a tekintetét és lassan végigmért, mintha még csak most venné észre a nem elhanyagolható méretkülönbséget.
- Pedig van egy kolléganőm, akivel jól összeillenétek. A mérettel sem lenne gond, van egy jó tündér barátnőm, ő lekicsinyítene.
- Jól van -nevettem. -Majd szólok, ha úgy döntök, élnék a lehetőséggel, de akkor már jobban örülnék, ha a kolléganődet növelnék fel az én méretemre.
- Az is megoldható -bólintott rá rövid gondolkodás után.
Kiitta a kupakot és letette maga mellé.
- Nem ismersz véletlenül egy bizonyos Fadancot? -kérdeztem.
- Fadancot? -elgondolkodva egy pontot kezdett el bámulni a csempén. -Hallottam már róla. Miért kérdezed?
- Nemrég beállított és elkezdte nekem előadni, hogy a félelem az milyen jó dolog, mert rendet lehet vele tartani, és ha felvenném, akkor ő garantálná, hogy rendbe szedné a rakoncátlankodó gyerekemet.
- Nem ismerem személyesen, de úgy hallottam, hogy Fadanc tényleg jó ebben. Ha a Mumus keresne fel, őt küldd el, az egy tökfej. Kiöregedett már, csak nem akarja beismerni.
- És a pék?
- Milyen pék?
- Hát az ágy alatt lakó pék.
Zubina csilingelő hangján felnevetett.
- Ágy alatt lakó pék? Ilyen nincsen, te is tudod.
Persze, hogy nincs, mosolyogtam. Ő visszamosolygott, aztán felállt, lesimította a szoknyáját és a fogakhoz lépdelt.
- Na de, nézzük mit hoztál nekem.
Letérdelt és elkezdte vizsgálgatni a két tejfogat olyan szakszerűséggel, mintha legalább gyémántok lettek volna.
- Valami gond van? -kérdeztem, mikor már szokatlanul hosszú ideje nézegette őket.
- Nem, csak többször próbáltak átverni minket hamis tejfogakkal és kiadták feladatba, hogy alaposan vizsgáljuk meg amit kapunk. Nem akarlak megsérteni, csak meg kell csinálnom, amit mondanak.
- Persze, csináld nyugodtan. Azt megkérdezhetem, hogy mit csináltok a fogakkal?
- Elmondanám, de én sem tudom -válaszolta a fogakat forgatva. -Mi csak a begyűjtést végezzük. Talán a manók tudják, a begyűjtés után ők foglalkoznak velük. Majd megkérdezem, ha összefutok eggyel. Úgy nézem, ezek rendben vannak.
Reméltem is, hogy rendben lesznek, mert nagyon meglepne, ha Szeréna szájából ennyi idősen nem tejfogak potyognának. Zubina eltette a fogakat az övén lógó, méreteihez képest szokatlanul nagy tatyóba, aztán egy másik, szintén az övén lévő, szintén nagy táskába nyúlt és papírpénzt vett elő. Ügyetlenül hajtogatta ki a méret helytelen pénzeket és kettőt letett elém.
- Ez csak húsz -mondtam.
- Igen -bólintott, de nem folytatta.
- Nem erről volt szó -csattantam fel. -Megegyeztünk: tizenöt foganként.
- Tudom -ismerte be sajnálkozva. -De nekem azt mondták ennyit adjak.
- Ezt nem hiszem el -sóhajtottam az orrnyergemet dörzsölve. -Én csinálom itt a gyerekkel, hogy jön a fogtündér és elviszi a fogakat, ti meg itt egyoldalúan módosítjátok az egyezséget. Ez nem fair, tudod?
- Tudom, sajnálom. De tudod, hogy nem én hozom a szabályokat.
Egészen megsajnáltam, ahogy ő próbál bocsánatot kérni, amiért a főnökei idióták.
- Nem rád haragszom, tudod, csak… mindegy. Akkor legyen húsz, de azért mond meg a főnökeidnek, hogy egy picit… -a kikívánkozó első kifejezést lenyeltem inkább és egy másikat kerestem gyorsan. -Egy picit szégyelljék magukat.
- Átadom -mondta Zubina, megigazgatta az övét és az ablak felé indult. -De most mennem kell, köszönöm a vendéglátást.
- Nincs mit. Gyere máskor is, ha gondolod.
Rám mosolygott és bólintott, majd kilépett az ablakon a párkányra. Figyeltem, ahogy kimászik és a szemem megakadt a csupasz hátán.
- Nem volt neked szárnyad? -kérdeztem.
- Hm? -fordult vissza. -De, igen, csak levettem. A repüléshez úgysem kell és csak izzadt tőle a hátam.
- Értem. És a varázspálcád? Az is csak dísz?
- Igen, csak konfettit meg csillámot szór. A jó tündérek is csak PR miatt hordják.
- Aha, értem. Bocs, hogy feltartalak. Menj nyugodtan.
- Akkor szia.
- Szia, és vigyázz magadra.
Felemelkedett és elröppent, egy pillanat múlva már nem is látszott a sötétben. Nem akartam elhinni, hogy a fogtündérek is átvertek. Ennyit ér ezeknek is az egyezségünk. Biztos úgy gondolták, ha a Mikulásnak szabad, akkor nekik is. A franc esne belé is, a karácsonyi tartozását sem adta még meg.

Megjegyzés: 2013. május 11.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Novella
· Írta: Hypnos
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 23
Regisztrált: 1
Kereső robot: 17
Összes: 41
Jelenlévők:
 · Kankalin


Page generated in 0.1033 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz