Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Szoba, kilátással II.

, 668 olvasás, quentin , 8 hozzászólás

Ezerszín

- 6 -

Álmaimban halott fekete madarakat szültek az ereszcsatornák. Csatakosan, nyitott csőrrel hevertek a járdákon. Felettük sötét lyukaként ásítoztak a nyílások, időnként unottan, méla közönnyel pottyantva egy-egy újabb nyákkal borított élettelen testet a szürke járdára. Arctalan emberek közeledtek. Úgy tűnt, mindegyikük egyformán érdektelen. Egyetlen pillanatra meg-megálltak a tetemek előtt, hogy arrébb rúgják azokat. Intettek hébe-hóba a nyílások felé, majd felöltőjük nyakát összefogva tovább siettek.
Az utca megdőlt, a madarak egy leomlott vakolatú ház oldalához sodródtak, gurulásuk közben elhagyták felső tollazatuk egy részét. Nagy halom lett belőlük, aztán egyre nagyobb, mert az ereszcsatornák tovább szülték a halott, fekete madarakat. Tollak, torz görcsbe rándult halovány színű karmok és megannyi sárga csőr. Egy idő után feltámadt a szél. Meg-megrázta az ereszcsatornákat, fémesen sikító hangot csalva ki belőlük, aztán felkapott néhányat a dögök közül. Halott madarak sokasága repdesett először és utoljára. Nyitott csőrükkel kacagni látszottak, kinevetve a halált.
"Holtan is repülünk, nem látod!" - rikoltozták. Csőrük egyre intenzívebb sárga lett, néhány pillanat múlva aranyló narancs színben pompázott minden, eltűnt a ferde utca, eltűntek a koszlott falak és semmi nem látszott a sötétből. Arra ébredtem, hogy döbbenetes erővel a szemembe süt a nap.

- 7 -

A szemben megépült társasház legközelebbi fala alig több, mint 20 méternyire volt az ablakomtól. Elég közel ahhoz, hogy betakarja az óceán egy jelentős részét, de elég távol ahhoz, hogy mint hátsófronti szomszéd teljesen érdektelenek legyünk. Jó pár éve már annak, hogy a nyári nap miatt, szinte a teljes felületen sötétítőfólia védjen, így alapesetben nem látnak engem. Nem is kell, hogy sajnálják a tolószékest, aki egész nap csak ül, és nem megy sehová. Láthatatlan vagyok nekik.
Ők viszont olyanok nekem, mint másnak egy valóságshow. Csak éppen nyolc csatorna van. Nyolc család, akik egymás mellett és alatt vagy fölött élnek, papírvékony falakkal elválasztva egymástól. Tulajdonképpen nyolc tévéadó is lehetne - gondoltam egyszer. Van benne sztenderd vallásos műsor, aztán van vígjáték, van drámacsatorna, van szappanopera… és van szexcsatorna is - ugrott be a helyes kifejezés, mert a jobboldali felső szinti lakásban élő hölgy foglalkozása szerint… hát igen, nincs ezen mit szépíteni - luxusprosti volt. A national geographics, vagy épp a discovery nonstop adását így felváltotta valami egészen más.

- 8 -

Eleinte nem nagyon érdekeltek. Pont elég dolgom lett, mert felvettek az egyetemre, és a tananyag mennyisége tulajdonképpen a végtelenhez tendált. Korábban, amikor elég világossá vált, hogy a gerincsérülés ellenére a várható élettartam esetemben meghaladja a 75 évet meglehetősen sokat töprengtem azon, hogy mit tanuljak. Távoktatásban, persze. A szakmák és hivatások egy jelentős része eleve kiesett. Így, ahogy én létezem elég nehéz mondjuk sebészi, mérnöki praxist gyakorolni, de nem kecsegtet nagy pályafutás a rendőri hivatásban sem, ráadásul talán nem mennék át a küzdősport teszteken sem - gondoltam. Annyi minden nem lehettem, és ezen annyit gondolkodtam, hogy adta magát: filozófiát kell tanulnom.
Gondolkodhatok majd. Ez jó.
Gondolkodom, tehát vagyok… hát persze - mormogtam napjában néhányszor, főként amikor azt láttam: mennyi mindent tehetnek és tesznek mások.

- 9 -

"A klasszikus elsőrendű logika alkalmazása" címmel kellett írnom egy esszét, valamely valós családi viszonyrendszer elemeinek elemzésével. Ekkor már sokadszor futott át rajtam, hogy mégis inkább matematikusnak kellett volna mennem, de ugye a feladat az feladat. Mégsem írhattam a tanársegédemnek, hogy nincs rá időm… ezért kezdtem el figyelni a jobboldali alsó lakást. Itt tűnt a leginkább megfigyelhetőnek a viszonyrendszer. "Apa, anya, kislány, kisfiú, kiskutya" - klasszikus család. Az apát Jimnek hívták. Hogy is hívhatták volna másként? - gondoltam.
Tipikus Jim: reggelente felkel, öltönyössé alakítja magát és a tűpontosan ismételt rutin után dolgozni megy. Este jön haza, szigorúan nyolc és fél tíz között. Úgy néz ki és úgy is viselkedik, mint bármelyik öltönyös. 180 centi, 80 kiló, barna hajú, barna szemű. Hobbija nincs, a gyerekekhez heti átlagban tízszer szól hozzá, az asszonyhoz huszonötször. Az asszony, Jane - háztartásbeli. Szőke, kék-szemű, kicsit elhízott, korábban "csinosnak mondott" lehetett. Naponta húsz alkalommal nézi meg az üzeneteit a laptopján, átlagosan hat órát tölt a konyhában, és 10 óra 20 perckor issza meg az első kis adag brandyjét., amit 3 órán belül újabb 4 követ. A gyerekek megérkezése előtti egy órát a fürdőkádban vagy a hálóban ejtőzéssel tölti. Minden nap olvas, emiatt kétnaponta ételt rendel egy ételbárból, mert amikor belefeledkezik az aktuális rózsaszín regényébe, akkor 50%-ra nő az étel odaégetésének esélye. A gyerekek a szülők jóvoltából ötletesen a Jim és a Jane neveket kapták, mégis… mások voltak, talán épp azért, mert gyerekek.

- 10 -

Sokak szerint a filozófia nem más, mint jól hangzó önmagyarázat arról, hogy milyen tényezők összessége indokolja a hülyeségeinket. Most, hogy már ötödik szemeszter óta behatóan tanulmányozom a filozófia történetét, és talán jobban megfigyelem a saját gondolataimat is… akármennyire is eretnek gondolatnak tűnik, de nagyjából azt gondolom: ez így van.

Azt hiszem minden, de minden kicsit is fontos dolog, amit életemben tettem vagy épp nem tettem Jimékkel kezdődött.

Azt éreztem kifejezetten nehéz Jimről és családi kapcsolatrendszeréről írnom bármi érdekeset, de a konzulensem megnyugtatott: a vizsgálat tárgya nem kell, hogy érdekes legyen, nem erre kapok osztályzatot. Emiatt hideg fejjel, előítéletmentesen és azért egyre lanyhuló érdeklődéssel figyeltem a nagy semmit. Jim. Reggel. Érzések nélküli arc, határozott mozdulatok, monoton, rövid ölelés Jane részére, futó fejsimogatás kis Janenek, semmilyen mozdulat kicsi Jim irányába. Ja és a kutya, a nehezen meghatározható fajtájú, max négykilós, még kölyök törpecirkáló: Blackie.
Jim apuka minden reggel alaposan meghúzta a fülét. Már amikor megtalálta, mert egy idő után a kis dög - ahogy Jim nevezte - olyan alaposan elbújt, hogy a feszes beosztású napindító rituálé nem adott elég időkeretet Jimnek a megtalálásához. A kutya közvetlenül azután jött elő a fonott rattan kosár mögül, hogy Jim becsukta maga után az ajtót.
Úgy tűnt ilyenkor kissé megélénkül a család. Kicsi Jim és nővérkéje meglehetősen mókásan utánozták Blackie somfordálós, farokbehúzós elősettenkedését vagy épp az apjuk eb után vizslató tekintetét, és közben a hanyatt fekvő kutyust dögönyözték. Anyjuk könnyek közt mosolyogva figyelte a jelenetet.
Aztán irány a suli.
A délutánokat a gyerekek kutyázással és játékkal töltötték. Tanulás - az nem szerepelt napirenden. Esténként az otthon levő családtagok lelkes kockulásba fogtak a lakás különböző helységeiben, talán mert a kutya addigra elaludt.

Innen, a lefóliázott szobából nézve úgy tűnt, minden hétköznapjuk tök ugyanolyan, aztán egyszer csak eljött a félévi bizonyítvány kiosztásának napja. A család nőtagja aznap délután másodszor is bepiált, így már mindenki aludt, mire Jim, úgy negyed tízkor hazaért. Megszabadult a nyakkendőjétől, levette a cipőit, akkurátusan egymás mellé illesztette őket a gardrób erre kijelölt részén, aztán némi fülráncigálással felébresztette a kutyát. Ezután a lakás olyan helységeiben tevékenykedett, ahová nem láttam be, végül, gondos apaként belenézett az asztalon heverő bizonyítványokba.
Gond volt az osztályzatokkal - ez látszott a tekintetén. Nézte egy ideig, aztán az egyiket a falhoz vágta, a másikat ledobta a padlóra és rátaposott. A hajába túrt, a szájába harapott, aztán őrjöngeni kezdett. Kábé úgy, mint egy ősrégi némafilmben: szaggatott mozdulatok, kapkodó, idegbeteg rángások sora, aztán hirtelen állj.
Moccanás nélkül állt egy helyben - úgy saccolom legalább tíz percig, aztán elővett egy nagyméretű szemeteszsákot és bement kicsi Jim szobájába. Matatott egy ideig, aztán kijött, tele zsákkal. Felnyalábolta a kutyát, és lelépett. Egy óra múlva jött haza.
Zsák és kutya nélkül.

Megjegyzés: - folyt köv -

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Novella
· Írta: quentin
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 57
Regisztrált: 0
Kereső robot: 28
Összes: 85

Page generated in 0.0675 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz