Navigáció


RSS: összes ·




Vers: (kocsiút az éjszakában)

, 1240 olvasás, aron , 24 hozzászólás

Gondolat

milyen nagy ma az ég
itt van fölöttem kezed
förgeteges vihar-szemeid
súlyát is vállamra helyezed
milyen nagy ma az ég
roppant súlya alatt
testem a mintha-vágytól
megremeg

minden
már megint minden elfogyott
minden láng részekben lobban
s az is elvész lassan
sárrá vált nyomaimban

kézenfognak régi vágyaim
még mindig csak
megnevezni próbálom
mi az a férfias bősz álom
ami vérként jár ereimben
s verítéket lop
homlokomra

fut velem a rossz szekér
ez itt a város széle
nemsokára odaér

milyen nagy ma az ég
itt hullik előttem darabokra
nem menti meg se fény
se senki
észre alig venni
hogy kitagadott varjak
fércelni merik még mindig
pedig
nem ég ez már
rongyfátyol
szemfedő

Megjegyzés: Értelmezés-kísérlet Ady Endre Kocsi-út az éjszakában c. versére

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: aron
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 35
Regisztrált: 5
Kereső robot: 17
Összes: 57
Jelenlévők:
 · aron
 · Bara Anna
 · boszorka
 · Destiny
 · Tollas


Page generated in 0.0354 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz