Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: A Bolond

, 393 olvasás, GoldDrag , 8 hozzászólás

Abszurd

Halkan épülök fel…
Mint ujjaid alatt a dallam,
és villanok reggel majd
napkeltében, halk dalban,
s mint a fényben elvirágzó
homály húzódik így hátra,
minek gondoltam magam
Akasztott Ember módjára…

Nem jár majd a Sorskerék,
lejárt a lendület,
láncán lógó holt teher,
értelmetlen vetület,
s a Holdban érverésem
mint az érvelésem
végleg elcsendesül,
mogorva varjú károg,
tollászkodik, s mellkasomra ül…

Emlékek szerető időkről
kísérnek majd el,
bennem mi Agapé volt
mára senkinek sem kell,
s nem tehetek semmit,
s nem tevést se tehetek,
így zárul össze rajtam
az Igazságcsapda,
lélekgyilkoló gépezet…

Ketyeg a számláló
és halad az égen
holdkaréjban Ördög ül,
s nevet kevélyen,
ha meglel a Halál
Kasza villan
nincs több kötés
Búza omlik, Szív szakad
Koporsó a Fa alatt,
Könyv és Kereszt Napra hat…

Vigyetek Violát a Partra,
mert a Világ és a Csokor
Róka léptű életemben honol
komor Felhő égen Kereszt
temessetek el engemet
oda hol hűség, s barát
talán majd nem engem okol,
mert nekem nyílik a Szív
és nem lesz bennem Pokol…

Zárólapon a Bolond,
zengő akkordokat dúdolna,
ha tudná benne a Hang mi volna,
s leomló Tornya tövében
vér és betegség szaggatja lelkét
háta megfeszül és vonyít a balga,
testére Feszület vetült, s kanyarba
sodródik élete…
a Möbiusz nem tartja meg
s lezuhan, Ég vele…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Ez+az
· Írta: GoldDrag
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 31
Regisztrált: 1
Kereső robot: 18
Összes: 50
Jelenlévők:
 · aron


Page generated in 0.0317 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz