Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kettősség

, 272 olvasás, kalmanbacsi , 2 hozzászólás

Gondolat

Szélcsendes most az
őszi táj,
a rét fölött egy
ölyv szitál,
egyhangúan hull,
hulldogál
a gémtollszürke -
lágy homály.
Körülted minden
matt, sivár,
nyarad elhamvadt,
ősz király,
de szíved még min-
dig kivár.
Tudom, de most így
telek meg
veled, Uram, mert
szeretlek,
s lám, mi hideg volt,
meleg lett,
beléd, köréd így
sereglek,
de míg nem vagyok
egy veled,
burványlok, furcsa
egyveleg
s csak örülök, vagy
szenvedek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: kalmanbacsi
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 1
Kereső robot: 18
Összes: 31
Jelenlévők:
 · kisssp


Page generated in 0.0419 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz