Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kettősség

, 261 olvasás, kalmanbacsi , 2 hozzászólás

Gondolat

Szélcsendes most az
őszi táj,
a rét fölött egy
ölyv szitál,
egyhangúan hull,
hulldogál
a gémtollszürke -
lágy homály.
Körülted minden
matt, sivár,
nyarad elhamvadt,
ősz király,
de szíved még min-
dig kivár.
Tudom, de most így
telek meg
veled, Uram, mert
szeretlek,
s lám, mi hideg volt,
meleg lett,
beléd, köréd így
sereglek,
de míg nem vagyok
egy veled,
burványlok, furcsa
egyveleg
s csak örülök, vagy
szenvedek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: kalmanbacsi
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 6
Kereső robot: 15
Összes: 42
Jelenlévők:
 · arttur
 · Destiny
 · Divima
 · Ifjabb_Tok
 · Kavics
 · Magyari Emese


Page generated in 0.0769 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz