Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Párakép

, 266 olvasás, Gabalyog , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Hálót feszít a köd a reggeli ablak elé,
szelíd fénycsóva bucskázik a falon.
Zárul a látvány, képek útját állja
a nyirkos blende fátyolszerű valósága.

Kulcsol a szemhéj, az agy sötétkamrájának
csendjében valós hangok konganak,
szavak kacagnak hanyag anyagként szétszórva.
Jelzik létezésüket.

Fény zenél pára húrjain, vízcseppek görögnek.
Útjaim romjain csak a szél kísér.
Tudom, meddig él a kimondott gondolat!
Rejtik a sejtek, idegpályák, téves parancsot adva
a testnek, amelyik kályha melegéről,
csak álmodott esőcseppek mosolyáról.

Hálót feszít a köd a nappalok ablaka elé,
fáradt fénycsóvát rajzolva ül a falon.
Tárul a látvány, képek útját állja
a nyirkos blende tapintható valósága.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Ez+az
· Írta: Gabalyog
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 2
Kereső robot: 11
Összes: 32
Jelenlévők:
 · gszabo
 · Magyar Anita


Page generated in 0.0425 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz