Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Látszat

, 174 olvasás, Gaara , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

Látod, folyton csak jönnél,
kínnal bódít édes illatod,
mert erősebb vagy az ösztönöknél,
miktől gyakorta fázom és izzadok.

Mezsgyéjén az örök éberségnek,
kiszolgáltatott tárgyak a testek,
átadva vágyakat a szép estéknek,
mik váratlan felkerestek.

Tiszta képet formál a látszat,
hogy szeretsz még, mint gyermeket,
ki nem sejti még, hogy játszhat,
és szőhet nemes terveket.

Rabságból jő, ki így szabadít,
s körüllengi őt a zordon vihar,
monoton perceimből kiszakít,
megküzdve bűne őrlő malmaival.

Mint két magára hagyott árva,
hallgatjuk végül némán a csöndet,
hisz’ saját világunkba zárva,
magunktól miért is várnánk többet…?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Gaara
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 2
Kereső robot: 13
Összes: 32
Jelenlévők:
 · Kavics
 · Öreg


Page generated in 0.0391 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz