Navigáció

RSS: összes ·

  1. Főoldal
    2. ›
  2. Irodalmi művek
    3. ›
  3. Vers
    4. ›
  4. Sajgó lélek
    5. ›
  5. Ősz-sirató

Vers: Ősz-sirató

, 420 olvasás, Magyari Emese , 23 hozzászólás

vers, versek, sajgó, bánat, lélek, bú, búbánat, szomorúság, fájdalom,

Sajgó lélek

Nem is emlékszem
mikor omlott le
gesztenyelevél-ruhám,
de azóta gyakran fázom…
S hogy mentségemre
szolgáljon:
míg a napsugár-csipkéket
nappali viseletre loptam,
hálóingemet… már
ökörnyálból fontam!

Nem is emlékszem
mikor ölelt az ágy
avar-puhán,
de a rőzsét mindig alatta találom…
S hiába ringat
rozsda-bágyadt álom,
kísért: méregzöld
valóság hiányom!

(néha-néha megszán
a csillag-báró…
test-meleg helyett
csupán egy
ezüst-léha tekintet…
annyira rideg,
amolyan: tél-váró…)

*

Emlékszem…
akkor ostorként hullottak
alá az esőcseppek,
fájdalmat sikongott
bennem az ős-természet…

(…)


Én vagyok az,
aki örök meztelenségre
ítéltetett…
akit a tavasz-pillanat
csak vérrel öltöztethet…

Kinyomtatom

Vers elemzése

Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?

Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Magyari Emese
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:

Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 43
Regisztrált: 8
Kereső robot: 19
Összes: 70
Jelenlévők:
 · aron
 · Destiny
 · Divima
 · galamboki
 · Géptelen
 · GoldDrag
 · marisom
 · sophia
Page generated in 0.0546 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz