Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Ősz-sirató

2013-11-25 15:00:00, 437 olvasás, Magyari Emese , 23 hozzászólás

vers, versek, sajgó, bánat, lélek, bú, búbánat, szomorúság, fájdalom,

Nem is emlékszem
mikor omlott le
gesztenyelevél-ruhám,
de azóta gyakran fázom…
S hogy mentségemre
szolgáljon:
míg a napsugár-csipkéket
nappali viseletre loptam,
hálóingemet… már
ökörnyálból fontam!

Nem is emlékszem
mikor ölelt az ágy
avar-puhán,
de a rőzsét mindig alatta találom…
S hiába ringat
rozsda-bágyadt álom,
kísért: méregzöld
valóság hiányom!

(néha-néha megszán
a csillag-báró…
test-meleg helyett
csupán egy
ezüst-léha tekintet…
annyira rideg,
amolyan: tél-váró…)

*

Emlékszem…
akkor ostorként hullottak
alá az esőcseppek,
fájdalmat sikongott
bennem az ős-természet…

(…)

Én vagyok az,
aki örök meztelenségre
ítéltetett…
akit a tavasz-pillanat
csak vérrel öltöztethet…

Kinyomtatom